Túlfűtött idő

Míg háztetőkre száll a júniusi nyár,
a szabad ég alatt minden mozdulatlan,
kitárja végtelen szárnyát a tűzmadár,
átható suhogás érint láthatatlan.

Falra csurgó fénye, mint folyékony arany,
perzselő a heve, érzem horzsolását
vékonyka bőrömön – pedig anyagtalan,
mégis megteremti napok hervadását.

Táguló melegben vesztegel az élet,
füllesztő időben halkabb a szuszogás,
védtelen helyeken szinte már merénylet
a szemembe lándzsákkal szúró ragyogás.

Az árnyékos részek, mint gőzölgő katlan,
úgy ontják magukból a forró levegőt,
ez a túlfűtött idő nekem szokatlan –
most már találni kell egy szuper legyezőt!