“máskor lassú folyam
hordja csak hordja
termékeny iszapját
lelkedre lankadatlanul
s végül szíved szerelme
lassan kicsírázik”
Kedves Dona!
Nagyon szép és bölcs gondolat, Bizony a szalma hamar lángra lobban, de gyorsan el is ég. Az igaz, tartós szerelem lassan bontakozik ki, miként egy virág.
? a szerelem néha villámcsapás?
Mikor perzsel a vágy a másk után ;soha nem tudni,
a másik hogy reagál!Jönnek az elképelések,és
sok bizonytalanság.
Szinte azt hisszük az egész csak beképzelés részünkröl!
Egy szép napos reggel szembejön az óhajtott személy
és mikor közel ér,látod szemében,hogy érted ég
ésTéged
villáamcsapás ér!
Néha ezer körülmény akadályt görget elénk,nemlátszik
teljesen semmi,csak a ködös szürkeség.
Mégis itt ott kigyillad a fény,pislákol csak,de tudod
ott belül parázslik ´rég.
Egy szép napon,csak óvatosan lépj nehogy letaposd
a kicsirázottat!
:´Még egy kis turelem és szárba szökik a remény!
Nem tudom megmagyarázni – azt hiszem más sem – ezt a villámcsapás-szerűt, csak átélni lehet. Van, aki sose tapasztal ilyet, hála Istennek nekem volt részem benne.
A másik fajta valószínűleg gyakoribb, és általában a jó házasságok vagy legalább is tartósabb kapcsolatok épülnek rá. Olyan gyönyörűen megfogalmaztad: “Egy szép napon,csak óvatosan lépj nehogy letaposd a kicsirázottat! Még egy kis türelem és szárba szökik a remény!” – Köszönöm.
Köszönöm a gratulációt.
Szeretettel:
Dona
Legyen szép napod!
Gyönyörű ez a szerelmes vers, elgondolkodtató és egyszerűségében is lebilincselő, érzékletesen tárja fel a legszebb érzés születésének változatait.
Villámcsapásszerű élmény legyen vagy lassú folyami tánc?
A szerelem első látásra a testi szépség megpillantása által fellobbanó erőfeszítés az isteni szépséghez való szárnyalásra- mégis felmerül a kérdés tartós lehet-e egy érzelem amit a vágy ébresztett .
“a szerelem néha villámcsapás
egy pillanat alatt felgyújt
s aztán porig éget.”
És van amikor a szerelem “lassú folyam /hordja csak hordja/termékeny iszapját/lelkedre lankadatlanul/s végül szíved szerelme/lassan kicsírázik.
Ez a folyami tipúsu kapcsolat csendesebb, lassan felépülő szerelem,nem tétova, mert nem arról van szó, hogy az vagy szerelem, vagy nem, hanem óvatosabb. Lépésről-lépésre, alulról fölfelé haladó, stabilan felfelé tartó szerelem. Ami jelentős idő eltelte után, olykor meg-megpihenve éri el tetőfokát ekkor megáll és szelid stabil szereteté válik amire épiteni lehet egy egész életet.
Szerintem mindegy hogy tűzviharként érkezik vagy szelíd folyam hordalékain épül a kérdés az : igazivá akarjuk-e álmodni.
Szeretettel gratulálok , lenyűgöztél.
Örülök, hogy tetszett, annak ellenére, hogy eltér eddigi verseimtől. Soha nem írok rím nélküli verset – ez az egy kivétel. De a formát sose ésszel, logikailag találom ki, mindig ösztönből jön. Ezek a nagyon egyszerű szavak, formátlan sorok egyszerre csak úgy maguktól kibukkantak, nagyon csodálkoztam rajtuk én magam is, csak azért írtam le, hogy hátha majd egyszer “megformázom” őket. Aztán ahogy leírva elolvastam, megtetszett, és rájöttem, hogy ez úgy jó, ahogy van, nem nyúltam hozzá. Néha a legegyszerűbb, legkézenfekvőbb, legmagátólértetődőbb, legnyilvánvalóbb dolgok hatnak a legjobban. Gyönyörű szépen megfogalmaztad a kettő lényegét és különbségét: “A szerelem első látásra a testi szépség megpillantása által fellobbanó erőfeszítés az isteni szépséghez való szárnyalásra”. És a “Lépésről-lépésre, alulról fölfelé haladó, stabilan felfelé tartó szerelem… meg-megpihenve éri el tetőfokát ekkor megáll és szelíd stabil szeretetté válik amire építeni lehet egy egész életet.” Köszönöm ezt a gondolatébresztő megállapítást: “a kérdés az : igazivá akarjuk-e álmodni.” Hát igen. A probléma meg ez: ha az egyik igazivá akarja álmodni, a másik meg nem.
6 hozzászólás
“máskor lassú folyam
hordja csak hordja
termékeny iszapját
lelkedre lankadatlanul
s végül szíved szerelme
lassan kicsírázik”
Kedves Dona!
Nagyon szép és bölcs gondolat, Bizony a szalma hamar lángra lobban, de gyorsan el is ég. Az igaz, tartós szerelem lassan bontakozik ki, miként egy virág.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
És ezek azok a szerelmek, amik csendes szeretetté szoktak válni. Minél lassabban bontakozik ki, annál tovább tart.
Köszönöm az egyetértést.
Szeretettel:
Dona
edves Dona!
? a szerelem néha villámcsapás?
Mikor perzsel a vágy a másk után ;soha nem tudni,
a másik hogy reagál!Jönnek az elképelések,és
sok bizonytalanság.
Szinte azt hisszük az egész csak beképzelés részünkröl!
Egy szép napos reggel szembejön az óhajtott személy
és mikor közel ér,látod szemében,hogy érted ég
ésTéged
villáamcsapás ér!
Néha ezer körülmény akadályt görget elénk,nemlátszik
teljesen semmi,csak a ködös szürkeség.
Mégis itt ott kigyillad a fény,pislákol csak,de tudod
ott belül parázslik ´rég.
Egy szép napon,csak óvatosan lépj nehogy letaposd
a kicsirázottat!
:´Még egy kis turelem és szárba szökik a remény!
Gratulálok csodaszép versedre!
Szeretettel:sailor
Legyen szép napod!
Kedves Sailor!
Nem tudom megmagyarázni – azt hiszem más sem – ezt a villámcsapás-szerűt, csak átélni lehet. Van, aki sose tapasztal ilyet, hála Istennek nekem volt részem benne.
A másik fajta valószínűleg gyakoribb, és általában a jó házasságok vagy legalább is tartósabb kapcsolatok épülnek rá. Olyan gyönyörűen megfogalmaztad: “Egy szép napon,csak óvatosan lépj nehogy letaposd a kicsirázottat! Még egy kis türelem és szárba szökik a remény!” – Köszönöm.
Köszönöm a gratulációt.
Szeretettel:
Dona
Legyen szép napod!
Drága Dona,
Gyönyörű ez a szerelmes vers, elgondolkodtató és egyszerűségében is lebilincselő, érzékletesen tárja fel a legszebb érzés születésének változatait.
Villámcsapásszerű élmény legyen vagy lassú folyami tánc?
A szerelem első látásra a testi szépség megpillantása által fellobbanó erőfeszítés az isteni szépséghez való szárnyalásra- mégis felmerül a kérdés tartós lehet-e egy érzelem amit a vágy ébresztett .
“a szerelem néha villámcsapás
egy pillanat alatt felgyújt
s aztán porig éget.”
És van amikor a szerelem “lassú folyam /hordja csak hordja/termékeny iszapját/lelkedre lankadatlanul/s végül szíved szerelme/lassan kicsírázik.
Ez a folyami tipúsu kapcsolat csendesebb, lassan felépülő szerelem,nem tétova, mert nem arról van szó, hogy az vagy szerelem, vagy nem, hanem óvatosabb. Lépésről-lépésre, alulról fölfelé haladó, stabilan felfelé tartó szerelem. Ami jelentős idő eltelte után, olykor meg-megpihenve éri el tetőfokát ekkor megáll és szelid stabil szereteté válik amire épiteni lehet egy egész életet.
Szerintem mindegy hogy tűzviharként érkezik vagy szelíd folyam hordalékain épül a kérdés az : igazivá akarjuk-e álmodni.
Szeretettel gratulálok , lenyűgöztél.
napfény
Drága Napfény!
Örülök, hogy tetszett, annak ellenére, hogy eltér eddigi verseimtől. Soha nem írok rím nélküli verset – ez az egy kivétel. De a formát sose ésszel, logikailag találom ki, mindig ösztönből jön. Ezek a nagyon egyszerű szavak, formátlan sorok egyszerre csak úgy maguktól kibukkantak, nagyon csodálkoztam rajtuk én magam is, csak azért írtam le, hogy hátha majd egyszer “megformázom” őket. Aztán ahogy leírva elolvastam, megtetszett, és rájöttem, hogy ez úgy jó, ahogy van, nem nyúltam hozzá. Néha a legegyszerűbb, legkézenfekvőbb, legmagátólértetődőbb, legnyilvánvalóbb dolgok hatnak a legjobban. Gyönyörű szépen megfogalmaztad a kettő lényegét és különbségét: “A szerelem első látásra a testi szépség megpillantása által fellobbanó erőfeszítés az isteni szépséghez való szárnyalásra”. És a “Lépésről-lépésre, alulról fölfelé haladó, stabilan felfelé tartó szerelem… meg-megpihenve éri el tetőfokát ekkor megáll és szelíd stabil szeretetté válik amire építeni lehet egy egész életet.” Köszönöm ezt a gondolatébresztő megállapítást: “a kérdés az : igazivá akarjuk-e álmodni.” Hát igen. A probléma meg ez: ha az egyik igazivá akarja álmodni, a másik meg nem.
Köszönöm a gratulációt.
Szeretettel.
Dona