mint rétnek a virágok
bársony szirmoknak a színek
mint éjszakának az álmok
nyelveknek az ízek
…úgy kell a Nő…
mint felhőknek lágy fodrai
súlytalanságnak a lebegés
mint hóban a Kedves nyomai
hajnalnak a derengés
…úgy kell a Nő…
mint viharnak a tombolás
nyárnak hűs zivatar cseppjei
mint télnek a fagyos szelek
bánatnak szem sós könnyei
…úgy kell a Nő…
mint szájnak szelíd mosolyok
gyermek nevetése szülői szívnek
mint érintésnek a borzongás
simogatás megfáradt kéznek
…úgy kell a Nő…
félből egésszé Vele együtt lehetünk
teljes Vele lehet csak az életünk
neki köszönjük hogy élhetünk
és azt ha boldog az életünk
…úgy kell a Nő…
2 hozzászólás
Kedves János!
Köszönet ezekért a gondolatokért! Nagyon szép lett a versed!
Bánatnak szem sós könnyei… Ez nagyon tetszett!
Szeretettel: Falevél.
Szép napokat kívánok!
Szervusz Falevél!
Nem tehetek róla… úgy kell a Nő! 🙂
Köszönöm!
Szeretettel: koma