útvesztőjéből kinéz
a megtért tavasz
törött tükör a
szétszabdalt valóságot
elveszítette
cinege dalol,
álmából felveri rég
szunnyadó lelked
madártollakkal
ékeskedő március,
újranyíló zár
eszmélő lélek
tiszta tüdővel szívja
a lét tavaszát
dús lombú fa, már
nem térdepel előtted
a szikkadt magány
rád leltem végre
elfeledettnek hitt, bús
édes ifjúság
6 hozzászólás
Gyönyörű, reménnyel, frissességgel teli sorok!
Tavasz az új élet kezdete!
Gratula!
Barátsággal:Zsolt
Köszönöm szépen, kedves Zsolt!
Szeretettel: Eszti
Kedves Eszti!
Elvarázsoltak az újjászületést, a tavaszt köszöntő sorok, különösen az utolsó versszak tetszett.
Szeretettel: Zagyvapart.
Köszönöm, hogy nálam jártál, kedves Zagyvapart!
Szeretettel: Eszti
Gyönyörűek a haikuid, Kedves Eszti!…
Mind nagyon szép, de az utolsó lett a kedvencem:D
Szeretettel ölellek: Lyza
Köszönöm, kedves Lyza!
Szeretettel: Eszti