Sáfrányszínű fény
beleszédül az alkonyatba,
szeleknek kitárt
láthatatlan szárnya égig ér,
csak nappal éli életét.
Leszáll a holdfény-szőke est.
Álmodtam, szálltam önfeledt,
míg a valóság földre tett.
Egyre ráng a pisla gyertyaláng
végigszántja szobám falát.
Megvonaglik könnyedén
a fény szárnyán a szó,
belém van írva, kár, ha leválik
megfeszült húrja.
Sáfrányszínű fény éled újra
beragyogja a nappalokat.
10 hozzászólás
Nagyon szépet álmodtál, drága Icukám, ilyen szépen kifejezni magát nem sokan tudják.
Kiemeltem – csak egyet – belőle, nagyon tetszett az egész:
"Leszáll a holdfény-szőke est.
Álmodtam, szálltam önfeledt,
míg a valóság földre tett."
Élvezettel olvastam, szeretettel: Kata
Drága Kata!
Köszönöm a kiemelésedet és a kedves soraidat.
Ölellek szeretettel: Ica
Drága Ica!
Bizony, az a sáfrány színű fény, nagyon kell nekünk, nap mint nap…
Nagyon szép vers, szépséges képekkel. 🙂
Szeretettel,
Ida
Köszönöm drága Ida, hogy nálam jártál ismét kedves soraiddal.
Szeretettel ölellek: Ica
Kedves Ica! A "sáfrányszínű fény" ami eddig csak a tied volt, most már a mienk is! A költő szava, aki bármiről ír, magáról ír. A világ minden szépsége és rútsága ott van varázsládájában. Ha kinyitja "megvonaglik a fény szárnyán a szó.." Istenem, milyen megragadó képi hasonlat. Ülök és ízlelgetem….Szeretettel olvastam! -én
Kedves Laci!
Nincs annál nagyobb öröm, ha eljut a szó és a fény akihez címezve van!
Köszönöm!
Szeretettel üdvözöllek: Ica
Gratulálok versedhez szeretettel Ica. Tetszéssel olvastalak:b:)
Köszönöm kedves gratulációdat Barna!
Üdvözlettel: Ica
Nagyon szép képeket alkot ez a sáfrányszínű fény… Rólad nem is beszélve. 🙂
Szeretettel: Klári
Köszönöm kedves Klári, hogy itt jártál nálam.
Szeretettel láttalak: Ica