Réten sétáltam, lepkék neszeztek,
rigók fütyültek, pipacsok virultak.
Önfeledten szenvedély keringett,
az öröm, s a béke hozzám simultak.
Lám- lám, eltelt egy újabb esztendő,
fogy az időm, a homokórám pereg.
Deresen, hűvösen és oly lomhán,
mint rőt ősszel a fákról a levelek.
Hullanak és egyre csak hullanak,
óaranyban, narancsban, és bordóban.
Ősz legszebb arcát mutatja nekünk,
orrunk csapkodja fanyar illatcsókkal.
Pamacs felhő lubickol az égen,
som izzik, galagonya fényben mosdik.
Szőlőből must folyik a hordóba,
felleg gomolyog, eső hatol csontig.
Majd a csöndbe halk csobogás hallik,
mókusok, sünök élelmet kutatnak.
Nap míg jólesőn simítja őket,
talpuk alatt zizzen- zörren az avar.
4 hozzászólás
Kedves Zsuzsanna!
Bizony újra, jó hogy elhosztad.
🙂
Üdvözletem!
Kedves Suzanne!
Csodaszép elmélkedés a természet szinpadán!
Remek képek!
Hullanak és egyre csak hullanak,
óaranyban, narancsban, és bordóban.
Ősz legszebb arcát mutatja nekünk,
orrunk csapkodja fanyar illatcsókkal."
Szeretettel grtulálok:sailor
Szép napot!
Kedves Suzanne! Engem meglerpett egy kicsit, hogy az őszt milyen pozitív színben tünteted fel. A legszebb arcàt mutatja nekünk, stb. Felhő lubickol az égen, som izzik és a galagonya fényben mosdik-ezek a tavasz képei is lehetnének. De mutatja majd az ősz kevésbé szép arcát is, sajnos. Jó a versed gratulálok.
Kedves Zsuzsa!
"Pamacs felhő lubickol az égen,
som izzik, galagonya fényben mosdik.
Szőlőből must folyik a hordóba,
felleg gomolyog, eső hatol csontig."
Imádom a hangulatát versednek, kimondottan
ez a strófa nagyon tetszik 🙂
Szeretettel: Alkonyi