Késlekedik minden éjjel a holnap,
hol fáradt platánfák ringatóznak.
Adósa az éjszakának, a levelek
gyűjtötte neszek csendes remegése.
Reggelre tétován feltámadt a szél.
Induljak most útnak gyökereimmel,
csodát nem adhatok, talán láng vár,
melyben mindennap éghetek porrá,
túl koros vagyok, de nem korhadok,
csak hull foltokban ezüstös kérgem.
férgek vájtak alá alagutat, de minek,
gondolta magában az öreg platánfa.
S ha kidőlnek sorban büszke társaim,
vagy kivágják egytől egyig mind,
gazdátlanul tűnik el árnya a fáknak,
hull forgácsa, hull a kékje az égnek.
8 hozzászólás
Kedves Ica! 4-8-4 sor a fákról! S milyen befejezés: "gazdátlanul tűnik el árnya a fáknak / hull forgácsa, hull a kékje az égnek" !!! Tetszik! Szeretettel üdvözöllek: én
Kedves Laci!
Örülök, hogy tetszett, Azért választottam széjjel a sorokat, hogy kiemeljem az öreg platán "gondolatát."
Szeretettel üdvözöllek: Ica
Kedves oroszlan!
Nagyon tetszett ´beleélésed´az öreg
platánfának fel fel törö elkeserédéseiben!
Szeretettel:gratulálok:sailor
Kedves Sailor!
Szerintem van oka az elkeseredésre minden fának, amelyeket idő előtt ki akarnak vágni.
Köszönöm a kedves gratulációdat: Ica
Drága Ica!
Nagy gondban van az öreg platán. Egészen elszomorította a szívemet…
Nagyon szívig hatolnak a természetverseid. Elismerésem!
Szeretettel
Ida
Drága Idám!
Köszönöm és nagyon örülök, hogy elolvastad ezt a versemet is.
Sseretettel: Ica
Drága Icu! Már a vers szerkezeti felépítése figyelemre méltó. Személyről írsz ugyan, de beszélgetésed a és hasonlataid "öreg platánfa"-val ösztönöz a címre. Én kicsit átvitt értelemben is olvasom, értelmezem. nagyszerű alkotás, mint mindig. Szeretettel. Éva
Kedves Évi!
Köszönöm, hogy olvastad, értelmezted a mondanivalómat. Sajnos ma mintha nem tisztelnék a FÁT, kivágják, nem ültetnek helyette. Pedig, mint tudjuk ők a tüdeje a Földnek!
Szeretettel láttalak: Ica