Egyszer csak valami megbicsaklott a rendben.
Az egymásba kapcsolt, végtelen láncolat
valahol valamiért megszakadt.
Talán egy hang volt hamis
a kozmikus ködben derengő dalban,
vagy túl halkan szólt
a szférák zenéje.
Esetleg a meggörbült tér-idő
igába fogta a lomha anyagot,
s az kínjában kiadott
magából valamit, ami
mindegy is, hogy amőba volt,
útifű, bogár, madár vagy éppen ember.
A helyrerázódott rendszer szerint
e kétes, kocsonyás képződmény
csak űrszemét. Mi lenne más?
8 hozzászólás
Kedves Kati!
A tér-idöben egyszer csak megjelent´
"mindegy is, hogy amőba volt,
útifű, bogár, madár vagy éppen ember."
és tulajdonképpen csak ürszemét lenne?
CSAK éppen ott kezdödött a csoda,mikor az
ember igazán ember lett.AZ ÉSZ;AZ AKARAT birtokosa!
Szeretettel:sailor
Kedves sailor!
Az ember valóban csoda is lehetne, ha a nagy eszével meg akaratával nem tenné tönkre előbb-utóbb az életterét, amivel persze önmagát is elpusztítja. De addig is maradnak a háborúk, azok is alkalmasak a pusztításra meg a pusztulásra.
Szeretettel: Kati
Kati nem is értem, miért ilyen buta az ember!?
Szomorú lettem a versedtől, de ennek nem Te vagy az oka.
Neked gratulálni tudok, hatásos nagyon.
Szeretettel: Edit
Szia Edit!
Ha sok pusztításra, rombolásra fordított energia, tudás, mind jó célt szolgálna/ és szolgált volna, nem itt tartana az emberiség.
Köszönöm, hogy elolvastad.
Szeretettel: Kati
Kedves Kati!
Szomorú lettem a versedtől én is, de elgondolkodtató is egyben, de van benne szépség.
Én látok benne azt is.
Szeretettel:Ági
Kedves Ági!
Köszönöm, hogy elolvastad a verset. Tudom, hogy nem vidám, de sajnos nincs sok az optimizmusra.
Szeretettel: Kati
Kedves Kati!
Ha így folytatódik az életterünk tovább, előbb-utobb pusztulásra vagyunk ítélve.
Szeretettel gratulálok
Ica
Kedves Ica!
Sajnos, így van. Akik tehetnének igazából ellene, homokba dugják a fejüket. Köszönöm, hogy elolvastad.
Szeretettel: Kati