Porban, hidegben nektek énekeltem,
s ahol az utak összetartanak
most kopottan, kitől sem érdekelten
ülök egy hűvös kőkereszt alatt,
ketten dőlünk a véres alkonyatnak,
itt és most mindkettőnk másért retteg.
Én elbuktam, Te fel sohasem adtad:
volt bűneim hozzád már nem követnek.
Neked is szóltak a dalok ezerszám
s te mind pirulva, hálás szemekkel
fogadtad. Haszontalan lett a szerszám,
egy összetört, fagyba fordult reggel
otthagytalak, írásaim maradtak
bérnek, s te könnyeid visszavetted.
Én elbuktam, Te fel sohasem adtad:
volt bűneim hozzád már nem követnek.
Hajnalonta, ha hazatántorogtam
vérző sebekkel lélekben, testben,
fiad lehettem újra, a karodban
minden fájdalmam elfeledhettem.
Nem térek vissza, ha összeraklak,
szívem fájó emléknek teremt meg.
Én elbuktam, Te fel sohasem adtad:
volt bűneim hozzád már nem követnek.
Izzó szavakból kovácsoltam fegyvert
kardnak, hogy helyettem küzdj a harcban,
erőm sem maradt, az idő is megvert,
a plakátokon ma másik arc van,
oly messze már… a régi várfalaknak
ormain zászlót miért keressek?
Én elbuktam, Te fel sohasem adtad:
volt bűneim hozzád már nem követnek.
Egy út maradt. A csillagok fölött majd
az ítélő szemébe nézhetek,
a múltam odalent megszürkült ködöt hajt,
s a hang belül szólal meg: vétkezett…
az utolsó fát így énnekem faragtad,
még felnézve látom a keresztet,
én elbuktam, Te fel sohasem adtad:
volt bűneim hozzád már nem követnek.
16 hozzászólás
Az ismétlődő sorok mély hatással voltak rám. Gondolatban vétkeim előtörtek. Hasonló érzésekkel mint amit a versed közvetít. Remek vers!
szeretettel-panka
Panka, nagyon örülök, hogy beleéreztél a versbe, köszönöm szépen a látogatásod!
aLéb
Szia aLéb! 🙂
Szerintem énekelned kell még, nem is magyarázom miértjét, úgyis csatlakoznak a véleményemhez jó sokan. 🙂
Tudod, a sors iróniája, hogy amikor bármely versed elolvasom, az összes tollam megadja magát, mert olyan mérce vagy, amit ugyan jó lenne követni, de képtelenség, alább pedig miért is adnám? 🙂 Minden képzelt magabiztosságom tovatűnik, amikor egy versed elolvasom. A papírok között a fiókban landol már az összes íróeszközöm, a verseim halomban, mert szégyellem magam sutaságomért, de ez nem baj, mert amit írsz, az mindig katarzis. 🙂
Gyönyörűséges a költészeted, levegőt se véve olvasom. Ennyi, ez van, szerénységeddel láthatatlanul is kiemelkedsz mindenki közül.
Szeretettel: Kankalin
Kankalin, ha kicsit is adsz a véleményemre, kérlek, ne rejtsd el az olvasóid elől azt, amit írsz, az olvasók és a verseid is bőven megérdemlik, hogy egymásra találjanak, és ezt csak te tudod összehozni :-). Nem, nem vagyok mérce, örülök, ha az írásaim tetszenek, azon túl, hogy el kell mondanom, amit leírok, szeretem, ha a gondolataim megfognak abban aki olvas. Nagyon köszönöm a (túlzó) véleményedet… és Kankalint szeretnék olvasni! 🙂
aLéb
Drága Béla!
Látni ugyan nem láthatod ezért tudatom itt és most veled, hullanak a könnyeim… 🙁
Nem hiába hiányoltalak! Hihetetlen a hatás amit írásaid okoznak!
Az az igazság, nincs ember aki ne vétkezett volna, de talán igen kevesen vagyunk, akik képtelenek megbocsátani maguknak… (Legalább is számomra tömören ezt jelentette versed.)
Minden elismerésem a munkádért!!!!
Szeretettel: Tünde
Tünde, nagyon szépen köszönöm a véleményedet. A vers tartalma valóban ezt, a mindenkivel szemben elkövetett kisebb-nagyobb vétkek elismerését, és örök terhét (bevallva, bevallatlanul) szánja elmondani, jól érzed. Örülök, hogy olvastál!
aLéb
Kedves aLéb!
Élvezet olyan verset olvasni, amely tartamilag, formailag, mindenfajta szempontból pontos, amilyet nem tud mindenki fabrikálni. Ahogyan olvastam, majd utána elemeztem a rímképleteket, ehhez is különös érzék kell. Sokan vagyunk, akik szertünk verseket írni, de sajnos, a verstan mélységeivel mégsem vagyunk oly mélyen tisztában, hogy fekvehetnénk a versenyt, persze, azzal meg sem próbálkoznék.
Nagyra értékelem azt, aki ezt úgy tudja művelni, mint Te. Lehet, hogy többen is vannak, akik hasonlóan pontosan tisztában vannak a vestan minden apró részletével, de én azokat meg tudnám számlálni csak az egyik kezem ujjain. Apám is úgy értett hozzá, sajnos, nem örököltem tőle ezt a tudományt.
Teljes elismeréssel gratulálok ehhez a gyönyörű vershez!
Kata
Kata, nagyon köszönöm a méltatásodat. A verstan ismerete nagyon fontos szerintem is, és meg kell mondjam, nekem még rengeteg a tanulnivalóm, hogy azt merjem mondani: ismerem. Én azt godolom, a versírás szeretete az első, az önmagunkkal szembeni igényesség és a technika elsajátítása és gyakorlása, és még sok minden ez után következik :-).
Nagyon köszönöm mégegyyszer a véleményedet, és azt, hogy olvastad a versem.
aLéb
Szia aLéb!
Azon gondolkodtam, hogy létezik-e olyan emberi érzés, amit Te ne tudnál verseidben megfogalmazni? …és nem is akár hogyan; oly módon, hogy nem hiszem, van olyan ember, aki ha olvassa ne tudná átérezni. Szerintem ez óriási dolog.
Olyanok a verseid, mint egy fantasztikus koncert, amin tombol a közönség. Csak itt nem együtt, hanem minden versolvasó egyedül, magában.
Szeretettel gratulálok ismét.
Gy.
Szia Gyömbér!
Azt gondolom, hogy, a vers, a versek hatása nem csak a verseken múlik, az érző, értő olvasók, hallgatók léte legalább annyira fontos, ha nem ennél jóval fontosabb. Azt szeretem a versekben, hogy valóban képesek alkalmazkodni az emberi hangulatokhoz, az érzésekhez, visszhangként szólalnak meg sokszor belül.
Nagyon szépen köszönöm a véleményedet, különösen azért, mert a te tiszta verseid nagy rajongója vagyok, így amit itt hagysz, annak az értéke többszörös. Köszönöm.
aLéb
Nem tudom hányadszor olvastam el ezt a versedet. Mindahányszor tettem, miután elolvastam, hátradöltem, és elmerengtem. Azon , amit olvastam, és azontúl azon, hogy ez a tehetség amellyel megáldott az Isten, csodálatosan műveled. Köszönet érte!
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta, nagyon szépen köszönöm, hogy olvasol, és beleérzel a verseimbe. Nagyon örülök annak, hogy rendszeresen itt látlak.
aLéb
Kedves Aléb!
Többször olvastam a versed, mindig találtam benne valami újat ami elgondolkodtatott.
Megérte elolvasni.
Ági
Köszönöm, Ágnes.
aLéb
Hát, ezt már olvastam a minap.
Az, hogy nem mindig van lelkierőm belépni (néhányan tudják, miért), nem azt jelenti, hogy nem kísérlek figyelemmel. Folyamatos figyelemmel.
Ennél a versnél az volt, hogy arra gondoltam:
Vajon melyik irodalmi elites bírna felmutatni ilyet, avagy csupán hasonlót?
(Néhányan, elvégre nekem is vannak kedvenceim az "elitből" is…)
Én végtelenül örülök, hogy a verseidet megismerhettem, s annak, hogy ILYEN kortárs VERSEKre találok Általad.
Szívmély gratulációm.
Valahonnan a hegyaljából, Neked, oda fel.
Szeretettel: Andrea
Andrea, nagyon megtisztelő a véleményed, az okát már írtam, így nagyon köszönöm, hogy olvashattam.
Nincs "oda fel"… a Te verseidet olyan őszinte gyönyörűséggel tudom olvasni, ami óriási élmény minden alkalommal. Köszönöm szépen a figyelmedet, nagyon nagy örömmel látlak mindig!
aLéb