Vágyam átölel csendesen
ringatva altatót dalol
a végtelen féltés megnyugszik
szívemben, ha átölel karod
Minden pillanat aggódás
ha nem vagyok veled
érzem szerelmed akkor is
ha elválaszt a távolság.
Érzem azt a selymesen ölelő
felszabadult csodát
amit szerelmünk
egy másik világba varázsol át.
Ebben a dimenzióban nincs tér,
nincs idő, sulytalan az élet
a pillanatok órák
s az órákat pillanatoknak érzem.
Ha kezed végigsimítja testem
abban órák szerelmes vágya ég
s ha elválunk egymásra csodálkozunk,
hohy pillanat volt csak az egész,
az együtt töltött idő,
mely elröppent szerelmünkben.
Csak akkor élek, ha veled vagyok.
Nélküled nincs életem.
Várom a találkozást.
Tér, s idő távolságát
emlékeimbőlálmodom át.
Vágyva nézem a csókolózó párt,
ajkamon lüktet éledő csókod íze.
Elátkozott igazságtalanság,
Hogy nem mi csókoljuk egymást.
Feljajdul szívem,
ha kéz a kézben sétál egy pár.
Feléled emlékemben az elmult kézfogás,
mikor együtt sétáltunk,
kezem ott pihent kezedben,
és te rám néztél nevetve,
mert megérezted tenyerünk ívén
hogyan perzsel a vágy.
Két kezünk ledér szeretőként
boldogan szeretkezett az utcán.
Ezek az órák élednek,
mikor kezed féltőn simogat,
s én boldog öntudatlan
átadom lényednek magam.
3 hozzászólás
Csodálatos érzéseid vannak!Irígylem azt aki iránt így érzel!
🙂 🙂 Szerintem én vagyok szerencsés, hogy szerelmes lehetek. 🙂
Ezt a klúbtalálkozóra menet a vonaton skicceltem le. Most jön majd a technika, hogy vers legyen az érzésekből. 🙂 Vagy legalább is valami vershez hasonló. 🙂
Nagyon szép érzelmek…