Ha kérdeznéd miért tettem
Miért áldoztam fel reményem s hitem
Miért áldoztam e földi létnek
Mit nyújtott, lám te is kevésnek érzed.
Szólok, hogy hallgas meg, tudjad hogy érzem
Mit szeretem szenved, én is, átérzem
Mi szívében fáj, az bennem is fájhat
Mit lelkében érez, nem adhatja másnak.
Nem adhatom én sem, senkinek e földön
Egész életemben, ha magamban is őrzöm
Mind titkom, mind bűnöm, mind reménységem
Én titkom, én bűnöm, maradjon meg nékem.
Mit reménynek hívok, az csak egy álom
S ez álmot oly sokszor szétfoszlani látom
De minden álmot egy új követ, új célja az életnek
Egy új napon egy új világot magamban teremthetek.
S hitem kevés lenne, mert akaratom gyenge
Szétrombolni mindent menyivel könnyebb lenne
Vagy teremtsek, alkossak, hatalmasat szépet
Új világnak új eget, új földet e népnek.
De csak álmokat kerget az elmém
Valósággá tenni menyire szeretném
De a valóságban esetlenül állok
Némi hittel s reménnyel a csodára várok.
Én titkom, én bűnöm bocsássa meg vétkem
Kételyeimet, oszlassa el nékem
Reménységemben, engem erősítsen
Erősítse hitem, szüntelen az Isten.
1 hozzászólás
Ez a vers remény-keltő. Nagyon is az! Ráadásul olyan, mint egy dalszöveg. Kváncsi lennék milyen lenne megzenésítve!
Üdvözlettel:
Deiphobae