Egész nap lázasan robotolni, szinte senkihez sem szólni
Önmagunkba zárkózni, mégis boldognak mutatkozni
Ez is egy élet, de jobb rajta változtatni
Én pontosan ilyen voltam, nincs mit szégyelni
Nem hittem, hogy érdemes újra szívemből érezni
Aztán történt valami, minden kezdett megváltozni
Megakadt a tekintetem egy lányon, kisugárzása angyali
Bontottam saját falaim, próbáltam közelében lenni
Nem volt könnyű, de érdemes volt megpróbálni
Sikerem záloga talán: jó időben, jó helyen lenni
Bár volt egy apró segítségem, nem érdemes tagadni
Az első félszeg csókot mégis nekem kellett adni..
Hazafelé sétálva, önfeledten mosolyogva beszélgetni
Majd pedig kedves invitálásnak eleget tenni
Erényem melyet nem bánok: nem letámadva megismerni
Láttam ragyogva mosolyogni, szemeit csillogni
Talán új neki az érzés, nem képes feldolgozni
Nekem viszont nincs más célom: Őszintén szeretni
Érdemes-e szeretni? Persze hisz' megérdemli
Tudom és mondta, hagyták eleget szenvedni
Nem szeretnék mást, csak boldoggá tenni
Kőszívűnek mondja magát, ki nem képes érezni
Mégis hiszem és tudom, tud ezer fokon is égni
Nincs más teendőm, kivárni hogy elkezdjen hinni
S vajon ez mennyi idő, nem lehet tudni
Mindegy is, képes vagyok bármeddig várni
Ha terhes vagyok számára úgyis fogja mondani
Azt állítja nem képes többet érezni
Mosolygok rá, de nem tudom elhinni
Mit átéltünk együtt, nem ezt engedi láttatni
Csókja íze mindennél édesebb, ölelése forró; érezni
Fülembe súgja halkan mit kellene tenni
Ezeket a pillanatokat sosem akarom elfelejteni
Mégis azt látom kezdd tartózkodó lenni
Félelmek ezek, melyeket fel kell ismerni
Ezután sem fogok mást tenni, csak magamat adni
S hogy ez mire elég, nem tőlem kell kérdezni
Annyit kérek tőle merjen szívével érezni
Azt hiszem ettől fájdalom Őt nem érheti
Félelem. Ezt a szót kell szótárából kihúzni
Szeretem. Ez mit én szeretnék szívébe vésni
Kérésem. Szeress úgy ahogy Te tudsz szeretni
Szép e sorokat olvasni, de legszebb így érezni
Én így érzek, de nem kívánom ezzel megijeszteni
Hagyom Őt is és az időt is dolgozni
Az idő mindenre gyógyír, szokták mondani
De itt most nem sebeket kell gyógyítani
Az egyetlen cél: Lelkét balzsamozni
Szeretem Őt nincs ezen mit tagadni
Remélem most már képes Ő is ezt elfogadni
S ha igen, akkor sem fogok hátradőlni
És hogy kiről szólnak e sorok? Ideje elmondani
Úgy gondolom nem kell oly sokat segíteni
Soraim ihletője Te vagy: Édes Kiss Melinda
4 hozzászólás
Ez egy nagyon szép szerelmi vallomás. Nagy szíved van kedves Putyilove. Talán az is jó, hogy nem rohanod le, hagysz neki időt, bár sok lány az erőszakos, macsótipust szereti. Kivánom legyen sikered. Tetszett a versed.
Köszönöm kedves szavaid szhemi. Egyenlőre úgy tűnik jó az út amin járok.. 🙂
Én már elmondtam a véleményem, azért ide is leírom. Nagyon jó lett. Remélem szíved választottjának is hasonló lesz a véleménye. Bár az előző hozzá írt versed nekem a favorit. 🙂
Kedves e vallomás!
Csak szépeket kívánok neked, s hogy ezeked megoszthatsd velünk is!
Falevél