Ki vagy te gyönyörű szobor?
Miért játszol velem ezen alkonyon?
Miért küldött Isten a távolból hozzám?
Amikor még csak nyiladoztál.
Miért várok rád oly türelmesen?
És mondd, olykor miért hagylak el?
Veled jó, ha itt vagy, te vagy az oltalom,
Te állsz-e mellettem, majd a nagy napon?
Kérdem, mely szívben van számomra hely?
Ez nekem a legnagyobb teher.
De más napokon téged áldalak,
Azért hogy egyszer megtaláltalak.
Maradj velem, nyiss ajtót kérlek,
Nélküled élnem hatalmas vétek.
Maradj itt, maradnod kell,
És lehullik rólam ez a nagy teher.
Úgy szeresselek, hogy szeress szerelemmel,
Én pedig addig legyek türelemmel.
Kérlek téged azon a messzi napon.
Mondj igent nekem. Légy a menyasszonyom!