Vannak reggelek –
látom azt az összeszáradt,
foltos, víztől püffedt lábat,
melyen véraláfutások
nyitottak piros virágot;
álomtól ragadt, megtört szeme
vigyáz, amíg körbenézek;
látom vízben a fogsorát,
morcos arcán a félszet.
Vannak reggelek –
amikor csapot zárni elfelejt,
és majd’ felgyújtja a lakást,
mert csikket, gyufát, cigit elejt,
s a hamut földre szórja.
Vannak reggelek –
utálom, hogy öreg lett,
hogy szorong, zár mindent,
hogy türelmetlen, engem is azzá tett;
s azt főleg, hogy nem vagyok szent,
korlátokat szab a léte.
Sokan dicsérnek nemes lelkemért –
pedig de sokszor futni kéne, menni;
pedig az áldozat nagyon nehéz;
pedig mindenkinek így kéne tenni.
Vannak napok –
velőmig érzem, mégis,
mégis rájövök:
nélküle semmi sem lesz,
nem lehet ugyanaz többé.
8 hozzászólás
Mennyire jól átjön ez a kettősség, a kételyek a verseden, amit magam is jól ismerek és sajnálom, hogy már a múlté az is… és tényleg, nélküle semmi sem ugyanaz többé.
Nagyon tetszik a versed.
Ida
Köszönöm, kedves Ida.
Sajnos, már tudom, milyen a világ nélküle…mást nem tehetek, megírom versben…
Kedves Irén!
A nehéz napok nehézségeit nagyon szép versben írtad le, és a végén a szeretet, az összetartozás érzését, ami oly fontos két ember között az életünk végéig!
Gratulálok versedhez!
Üdvözlettel: Katica
Köszönöm szépen, kedves Katica. Örülök, hogy itt jártál.
Így múlik el felettünk az idő kedves Irén!
Való igaz az összetartozás a szeretet a legfontosabb.
Szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Ica, valaki megkérdezte tőlem, vajon őmellette lesz-e majd valaki…
Pontosan ezért is írtam ezt a verset…
Köszönöm.
Kedves Alkotó Barátom!
Versed remek! 4!-re értékelem!
Hihetetlen módon érzékelteted az idő múlását!
Légy mindig optimista a jövőre nézve, még akkor is, ha nem könnyű!
Versedben a pesszimista kép is megjelenik, nyílvánosan érthető, hogy valamilyen oknál fogva, nem vagy kibékülve sem magaddal, sem pedig az élettel!
Jól érzem?
Azt tanácsolnám, hogy vidámabb hangvételben alkoss, hogy az emberek számára, sokkal inkább alkotókedvet, vidámságot hozz, ne pedig lehangoltságot!
Üdv:
Vígh Richárd
alkotó tag
Kedves Irén!
Nagyon szép, és nagyon megrázó a versed!
Többször visszatértem elolvasni, először szinte megijedtem az őszinteségedtől. Nem szokványosan dolgozod fel a témát /soha nem vagy szokványos, egyébként sem/.
Judit