Múlik az éjszaka, fáklya világlik a hajnali ködben,
harcosok állnak a démoni csendben a várfalon által,
készül alatta a végzetes ostrom a bástyafok ellen,
vajh, ki marad meg e bús nap után, dacolón a halállal?
És mikoron kel a Nap, beleharsan a légbe a kürtszó,
indul alant a sereg szaporán, fenekedve a falra,
tombol a tűz odafent a tetőn a kilőtt nyilaiktól,
hullik a néhai várnak a népe sikoltva halomba.
Estefelé a romokra csupáncsak a pernye, s a füst ül,
már a sereg tovatűnt bele várak után kerekedve,
így veszik ím, ez a balga világ, a szelíd sora végül
így apad el, s szövi át örökét a gazok televénye.
2 hozzászólás
Kedves Imre!
Remek forma!
Sokatmondó!
Barátsággal:saillor
Szép napot!
Köszönöm, kedves sailor.