Kéretlenül élheted,
Neked adom az éveket
Életemből részeket.
Adok neked helyet,
Bennem, majd magam mellett,
Neked adom a távolságot,
A meséket, s a valóságot.
Neked adom testem melegét,
A véremből alakult tejét,
A könnyem, s a mosolyom,
Mit kérsz, mind neked adom.
Neked adom a napot.
A tegnapot, s holnapot,
Önzetlenül megkapod
Éjjelem és nappalom.
Megérintjük a csillagot
Felhőből vizet facsarok,
Csak jöjj, és megkapod.
9 hozzászólás
Hú, ez nagyon szép, Marica! Élvezet olvasni. Igen, valahogy ilyen a gyermekváró, áldott állapot.
Szeretettel: Colhicum
Nagyon szépen megfogalmaztad a gyermekvárás állapotát!!!
…:)szívből fakadt vers!!!!!!!!!!!:):):)…….gyönyörű:):):)…..doratea
A Nők lapja hasábjain vólna a helye,nagyon szép !Grat.
Kedves Marica!
Gyögyörű verssel ajándékoztál meg minket ismét! Különösen szép és mélyérzésű írás.
Köszönöm, hogy olvashattam!
Szeretettel: Falevél.
Egyetértek Szejkével.
Amilyen csodásan indul, úgy visz végig, és pazar a befejezés.
Gratulálok: András
Gyönyörűt írtál!:) Gratulálok!:)
Annyi minden szép van a világon, de nékem a kettős-dobbanású szív látványa világomban mindent fölül ír.
Marica, kedves, ma teljessé tetted a napom és áldott állapotodban gratulálva köszöntelek benneteket…
Szeretettel, Futóinda.
Marica, kicsit már késve, de a feltöltés dátumát látva, azóta, gondolom, a versben tett ígéreteid váltod valóra.
Adjon hozzá Életistenünk mindent amit kész- kértek.
Szeretettel kívánom, Futóinda.