Tavaszi tócsák
1
Szeretem, ha kikelet nyíltán
Vizektől csillan meg a rétség;
Szeretem a tavaszi tócsák
Csodálatos mély tükrözését.
2
Szeretem az útszéli árkot,
Ha megtelik vízzel színültig,
S tükrében a fakadó fűzfák
Zilált rajzának árnya fürdik.
3
Fejét ezernyi zsenge fűszál
Kíváncsian kidugja körben;
A vízre hajló asszu nád is
Megéled a varázs-tükörben.
4
Sötétebb lenn egy árnyalattal,
S mélyebb a mennybolt tiszta kékje .. .
Hát amikor felhők tolongnak
Fent és alant a nyájas égre!
5
Fenn a magasban tán csak áldott,
Esőt ígérő felleg úszik;
De lenn, a vízben, füstokádó
Sárkány gomolygó teste kúszik.
6
S míg fenn, az ég tavaszi kékjén,
A barna szárnyú felleg átszáll,
Remegni kezd a víztükörben
A fű, a fűz s a gyenge nádszál.
***
Írta: Vargha Gyula 1853 – 1929
***
***
Frühlingspfützen
1
Ich hab‘ es gern, wenn Anfangs Frühling
die, von Wassern, schimmernden Wiesen;
ich hab‘ es gern, wenn die Frühlingspfützen
so schön und wunderbar tief spiegeln.
2
Ich hab’ es gern, wenn Straßengraben,
bis zum Rand, mit Wasser sich füllen,
‘d, wenn im Spiegelbilder des Wassers,
die wirre Weidenbilder knüllen.
3
Tausende von zarten Grashalmen
den Kopf neugierig herausstrecken;
‘d auch an das Wasser-neigende Schilf
auflebt, in diesen Zauberbecken.
4
Ein Hauch dunkler ist in der Tiefe,
tiefer ist als das Blau des Himmels …
und halt, bei dem Wolken Gedränge
drunter ‘d drüben dem blauen Himmel!
5
Und dort oben vielleicht nur, eine
Regen versprechende Wolke zieht,
doch im Wasser ein Bauch-spuckende
große Körper eines Drachen wiegt.
6
’d bis dort am Frühlings blaue Himmel,
d‘ Braun-flügelige Wolke durchzieht,
fängt an, im Wasserspiegel zu zittern
das Gras, die Weide ‘d das dünne Schilf.
***
Fordította: Mucsi Antal-Tóni