Várj reám én készülök,
Neked utódot már nem szülök.
Veled csak én leszek,
ha kivárod a percet,
mi minket napról-napra éltet.
Keservesen mégis boldogan,
ölelő karodba szorosan.
Egyszer eljövök meglásd,
mert máshol nincs maradás.
Gyakori nálam ez az álom
való lesz tudom,
érzem…
nemhiába teszed meg értem.
Várj…, mert szívem, lelkem már úgyis Tiéd,
csak satnyuló testem bánja rég,
hogy egykoron nem ismertél,
s ismertelek….
tán hamarabb jött volna e szerelem.
De köszönöm míg élek, mert adott a lét…
bánatos mosolyom hajóján révbe érek én.
VÁR a szerelmem,
s tudom nem adja fel,
renghet föld és ég,
hajómon sosem lesz lék.
A csoda eljő jól tudom,
csak légy kitartó …
én sem alkuszom.
Meglásd ölelve alszunk s ébredünk,
nem szakíthatják el szerelmünk.
Várj…. én Veled várok kedvesem,
nekem sem könnyebb,
csak verdesem.
Szárnyaim kitárom,
repülök,
hisz csak oda készülök!