Az árok mentén líciumbokrok,
megül rajtuk a por,
s a vasúti talpfák
vastag olajszaga.
Vonat indul vagy áll meg valahol,
s a fémek nyikkanását
képzeli hozzá a ki tudja,
hányadik érzék.
A súrlódástól forró lég
megemeli a síneket,
lebegnek, ameddig ellát a szem.
Apró kövek görögnek
a töltés oldalából
a nagyra nőtt disznóparéjok
közé. A gyomok keserű-édes
szaga egy földhöz lapuló alakot
sejtet a sínek mellett,
aztán a síneken is.
Most értettem csak meg,
hogy ez másképp
nem is történhetett volna.
11 hozzászólás
"Most értettem meg, hogy ez másképp nem is történhetett volna." Bang! Nagyon ütős. Szép emlékezés József Attilára, éppen a kellő óvatosságnak és önmérsékletnek megfelelően sejtetésszerűen, jelzésszerűen jelennek meg a versedben rá jellemző szavak-stílusjegyek. Ennek ellenére már az első két mondat után elfogott valami "de ismerős ez a képi világ" érzés. Érdekes, hogy egyébként eléggé "forró", "nyári" hangulata van a versnek, miközben J.A. decemberben halt meg.
Köszönöm az élményt.
Deepr
Szia Deepr!
Az Eszmélet-beli vasút az elsődleges, a halál csak aztán következik. az én versbeli érzésem is valami ráeszmélés- fajta lenne. Köszönöm, hogy itt jártál.
Kati
Mindig felkavar az emlékkép J. A.-ról. Valóban így kellett történnie?
Tetszett a versed Kati!
Szeretettel
Ica
Szia Ica!
Köszönöm, hogy elolvastad, örülök, hogy tetszett.
Szeretettel: Kati
Próbáltad már valami profi oldalon vagy irodalmi folyóiratban is közétenni a verseidet? Mondjuk én nem vagyok annyira hozzáértő, de amiket olvastam tőled (pl. ez a "Vasútnál" is), azok szerintem szuperjók voltak, és szerintem túlnőnek az amatőr színvonalon. Ez csak egy vélemény, de hátha más is hasonlóan gondolja…
Deepr
Szia Deepr!
Próbálkoztam, a Ligetnél már jelent meg néhány versem, néhány antológiában is. Azért van még mit tanulnom, elsősorban a saját rossz verseimből. Köszönöm a véleményed.
Üdv: Kati
Szia Kati! 🙂
Olyan jó a képi megjelenítésed, hogy közeli szemlélővé váltam. Lehet, hogy köze van azokhoz a felvételekhez is, melyeket a helyszínről láttam, de borzongattak soraid. Teljesen átérezhető a hangulat; nyomasztó, zaklatott és zaklató pillanatkép.
Tetszett a vers, az különösen, hogy belevitted magad, s kívülről szemlélve, belül átérezve tártad elénk gondolataidat.
Érzékelhető, hogy hivatásod kapcsán mélyen ismered József Attilát.
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Nem tudom, hogy ismerem-e József Attilát, pedig mindig olvasom a verseit, volt úgyis, hogy regényszerűn, ahogy egymásután írta. És mindig rácsodálkozom valami újra, amit addig, talán mert nem éltem át, észre sem vettem. Én nem láttam a helyszínt, ahol meghalt, felvételeket sem róla, csak vasút mellett nőttem fel, meg később is laktam ott évekig. Van annak a tájnak egy jellegzetes atmoszférája, szeretném visszaadni versben, de nehéz, mert óhatatlanul is beleesem a ócska utánzat hibájába. Tulajdonképpen ez a magyarázata annak is, hogy 50 évig nem írtam. Köszönöm, hogy elolvastad.
Szeretettel: Kati
Szia Kati! 🙂
Hiba volt nem írnod, de ezzel az okosságommal már nem tudsz mit kezdeni, viszont örülök annak, hogy most nem pihenteted a tollad, hanem egyre többet és egyre jobban forgatod. 🙂
Van is egy ötletem – kettő is -, hogyan lehetne nagyobb teret adni írásaidnak.
Nemsokára kereslek. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Örömmel olvastalak, meg szomorúsággal.
szeretettel: túlparti
Szia túlparti!
Örömmel olvastam, hogy itt voltál.
Szeretettel: Kati