Vázába tuszkolt virágok vagyunk,
gyökereinktől végleg elszakadva.
Magukra maradt emberek,
ki kő fölött, ki kő alatt, de él.
Kering bennünk a nagy illúzió,
hogy része maradtunk a mindenségnek,
s hogy jó az Isten, nem vesz tudomást
a néhány napra csonkított időnkről,
és egymást szépnek látva reszketünk,
úgy várjuk, ki már nem jön el soha.
Vázába tuszkolt virágok vagyunk,
gyökereinktől végleg elszakadva.