Azt hittem, megtaláltam végre azt, ki azért szeret:
Aki vagyok s nem, mert neki egy magamfajta kellett.
Azt hittem, álmodtam, hogy ilyen ember létezhet,
S hittem, hogy velem nem játszhat a képzelet.
S nem lehet ily nehéz az élet….
De semmi sem lehet biztos,
Nem lehetsz semmiben bizonyos,
Mert nem tudod, hogy…
Púp vagy a hátamon, te vagy a mindenem,
Nem szállok szabadon, te vagy az életem,
Látni se bírlak, igaz vagy mint, a kincs,
Sírok ha látlak, nálad jobb ember nincs.
Iszom minden szavad, csak érted élek,
Más ember is akad, kivel félre lépek,
Olvasom írt versed, könnyes a boríték,
Idegesítő leveled, ajándéknak pocsék.
Ez nem lehet barátság, lehet-e boldogság?
Szerelmünk mennyország, szerelmünk hazugság,
Nem lehet igaz, nem lehet hamis,
Létezik, létezik, létezik mégis.
Ez egy se veled se nélküled kapcsolat –
Kétes nálunk minden egyes pillanat.
Túl hullámzó nálunk a hangulat,
félreérhető minden mozdulat.
Nem jó veled, nélküled, (Az ember ilyenkor mit tehet?)
Megtart vagy elenged? (Dönteni kell, mert így nem mehet!)
Őrlődök a választások között,
Nem tudhatom, hogy melyik mögött,
Rejtőzött el a jó döntés,
Megőrülök, nem megy egyedül,
Vajon nekünk együtt sikerül?
Meglelni választ és
tovább élni, nagyon remélni,
mert nem kell félni, hogy jól döntünk –
Ám a tét most a szerelmünk!
Púp vagy a hátamon, te vagy a mindenem,
Nem szállok szabadon, te vagy az életem,
Látni se bírlak, igaz vagy mint, a kincs,
Sírok ha látlak, nálad jobb ember nincs.
Iszom minden szavad, csak érted élek,
Más ember is akad, kivel félre lépek,
Olvasom írt versed, könnyes a boríték,
Idegesítő leveled, ajándéknak pocsék.
Idegtépő mindennapok,
Azt sem tudom ki a fene vagyok,
Apró dolgokon kéne változtatni,
Egymás kérését elfogadni.
De neked nem megy, mégis kellesz,
Nem tudom, hogy veled az élet milyen lesz,
Ám veled képzelem, szerelem körös-körül,
Nincs bennem félelem, kerüljön ’mibe kerül.
Púp vagy a hátamon, te vagy a mindenem,
Nem szállok szabadon, te vagy az életem,
Látni se bírlak, igaz vagy mint, a kincs,
Sírok ha látlak, nálad jobb ember nincs.
Iszom minden szavad, csak érted élek,
Más ember is akad, kivel félre lépek,
Olvasom írt versed, könnyes a boríték,
Idegesítő leveled, ajándéknak pocsék.
Ez nem lehet barátság, lehet-e boldogság,
Szerelmünk mennyország, szerelmünk hazugság,
Nem lehet igaz, soha nem lehet hamis,
Létezik, létezik, létezik mégis.
Ez egy se veled se nélküled kapcsolat,
Kétes nálunk minden egyes pillanat.
Túl hullámzó nálunk a hangulat,
És félreérhető minden mozdulat.
Nem jó veled, nélküled, (Az ember ilyenkor mit tehet?)
Megtart vagy elenged? (Dönteni kell, mert így nem mehet!)
Lesz az életben még akadály,
s benne nincs fék, hogy megállj,
Hát én állok ezeknek elébe,
S ennek te vagy az első lépése… (se se se)
4 hozzászólás
Hali! Szerintem ez a dalszöveg tényleg dalszöveg-szerű, így olvasva nekem nyersnek tűnik, a mondanivalója jó, hát dal, zenével biztos tök jó lenne, mint egy rock számot tudom elképzelni. Ez nagyon-nagyon megfogott: “Nem lehet igaz, nem lehet hamis, Létezik, létezik, létezik mégis.” Üdv.
Tök jó!! És a szöveg olyan kifejező!! Meg is hatódtam…
Üdv:D : Kalliope
Nos, nem vagyok kritikus, igazán, nem tudom és nem is akarom megmondani mi az mi jó és mi nem(már ha van ilyen) a szövegben. Csak azt tudom elmondani esetleg mit érzek…..,de arra meg elég egy szó is….
……………………csodaszép…..számomra…
a vívódás….a harc…legfőképp önmagunkkal, de te ezt nagyon jól tudod!
örülök, hogy olvashattam, nekem igy tökéletes, ahogy van, és még annyit mondanék az igazi mellett nem lép félre az ember.
gratula, üdv.
Bátyus! Hol sírtam, hol nevettem, ez nagyon aranyos lett! Igen, valami rockos szám…szinte hallom a dallamát…. És csatlakozom zemyhez, nekem is az a kedvenc részem! Egyszerűen félelmetes, hogy milyen jól átadod a hangulatot, amit merem állítani, hogy tíz emberből kilenc ismer. Egyszóval gratulálok! Néhol persze döcög, de sebaj, ez így jó!
ölel: Húgod