Visszanéztem,
visszanéztél.
Megbillent a járda,
megállt a szél,
a villamos,
az autó kereke,
a zebra közepén
egy öreg nénike,
a levegőben
a pitypang szöszmösze,
s egy pillanatra
a Nap kigyúlt.
Villant a szemünk,
majd kihunyt.
Egymásra ismertünk
mi, régi szeretők,
ahogy azóta soha,
sem azelőtt.
Véletlen találkozás
By szilkati
4 hozzászólás
Kedves Kati!
"Egymásra ismertünk",,,ez a lényege!
..emlékezésednek
Gratulálok!
Szeretettel:sailor
Szép napot!
Kedves sailor!
Vannak emberek, akiket soha nem lehet elfelejteni, ha ki is léptek az életünkből. Köszönöm, hogy elolvastad.
Szeretettel: Kati
Kedves Kati!
Nagyon tetszik ez a versed. Sokatmondó, pedig alig néhány szó, jelző, fogalom… s mégis.Ilyen az, ha feltörnek az emlékek, talán kicsit fáj, mert régmúlt már… Azonban van, amit sohasem felejt az ember, akár szép, akár rossz emlék, mégis maradandó.
Szeretettel,
Ida
Kedves Ida!
Ha szép is meg szomorú is egyszerre az emlék, az marad meg igazán. Köszönöm, hogy elolvastad.
Szeretettel: Kati