Valóban tengernyi
az emberi feladat,
de időnkint én is
látok csak falakat,
pont elém áll:
valami akadály,
a por felszárad,
mert elvonult már
előtte a zápor.
Elvetem a magot
kenyérnek a búzát,
amikor meghúzzák
kisfalu harangját
mindjárt elkezdem
végezni a munkát,
hogy a mag kikeljen
s Péter-Pál napján
aratni lehessen.
De ha a hazában
laza a bizalom,
s ezért nem mennek
a dolgok maguktól,
ki legyen felelős
kinek kell rendezni
elszakadt szálakat?,
egymás mellé rakni,
újra csomóba kötni…
Ha nincs bizalom,
megdől a rendszer,
senkinek sem fontos,
mi eddig érték volt,
nem vetnek magot,
semmi se terem
parlagfüvön kívül
a silány mezőn,
minden hiába volt!
Nincs többé aratás,
jó falat konyhában,
hiányzik a kenyér
az üres kamrában.
sírnak a gyerekek,
elölről kezdhetjük
az elveszett munkát,
hiába volt minden,
elmaradt az áldás!
22 hozzászólás
Kedves Kata!
Vess, hogy arathass! – Tetszett ez a bölcs versed, ez így volt mindig, s így is lesz.
Viszont az is igaz: Ki szelet vet, vihart arat…- hát nálunk így valahogy van ez.
Tetszik a versed, komoly, megfontolt.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Köszönöm érdeklődésedet, kedves szavaidat. Nagyon jót nevettem azon, hogy most nálunk hogy megy ez… Igazat adok Neked.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata !
Nagyon tetszik egyetemesre sikerült versed. Bizony ez nagy feladat és jobb erre minél előbb gondolni, hogy amikor eljön az ideje azonnal tudjunk cselekedni. Jó tudni azonban a vetés idejét is, mert nem minden haszonnövényt egyszerre kell elvetni. Kevés csúszással lépcsőzetesen kell vetni, de hiszen nem is bírnánk egyszerre elvetni, főleg, ha egyedül vagyunk erre a gyönyörű munkára.
Még egyszer, nagyon tetszik.
Szeretettel, Zsófi
Kedves Zsófi!
Hozzászólásoddal jól kiegészítetted a gondolataimt. Teljesen egyetértek azzal, amit írtál. Jó lenne, ha eljönne az az idő, hogy végre a vetés jó legyen, hogy az aratásnál sikereket tudnánk begyűjteni.
Köszönöm, hogy itt jártál.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Nem először olvasok Tőled olyan verset ami az elégedetlenségedet fejezi ki. Minden embernek szíve-joga a nemtetszését kinyilvánítani, ám a költőnek ez majdhogynem kötelessége is. Bölcs előrelátással, a természetből vett példákon keresztül, apáink ősi megfigyelései alapján figyelmeztetsz bennünket egy bekövetkezhető veszélyre. A társadalmi érzékenységed szinte egyedülálló. A megélt élettapasztalatodat jól felhasználva írod meg tanácsaidat. Becsülöm és elismerem az aggódásod létfontosságát. Örülök, hogy olvashattam a versedet, bár azok is olvasnák akiknek tanulni kellene belőle.
Szeretettel:
Millali
Kedves Lali!
Nagyon megértetted a gondolataimat. Tudod, volt rá időm, hogy tapasztaltokat szerezzek, s néha jó onnan meríteni… A hosszú idő alatt nem is egyszer, ismétlődnek bizonyos történések – és sajnos – nem csak a jók – s most is az megy legnagyobb rémületemre…
Értékes és hozzáértő gondolataidat megköszönöm.
Szeretettel: Kata
Na igen, ez a valós helyzet, saját hazánkban. Ha nem vetünk, nem is aratunk. Persze ennél jóval több próblémáról is szól a versed. A Vezérlő Nagyok pedig behódolnak az idegennek…
sajnos…!
szeretettel-panka
Kedves Panka!
Látom, jó szeművegen keresztül figyeled az eseményeket. Az sajnos igaz, hogy parlagterületeken nem lehet se vetni, sem aratni… ezért mit várhatunk? Mannát az Égből?
Köszönöm, hogy nálam jártál.
Szeretettel: Kata
Reméljük nem "pusztába kiáltott szó" a versed, kedves Kata. Hallják bizony a "Vezérlő Nagyok" is, sőt tudják is, mégsem történik semmi. Mi maradt nekünk szép szülőföldünkből? Tán csak annyit, hogy ha megengedik nekünk akkor még dolgozhatunk rajta azért, hogy másoknak több jusson. 🙁
pipacs
Kedves Pipcskám!
Lám, lám, nem csak én gondolkodom úgy, sokan figyelik, mi történik körülöttünk. Sajnos, nehéz lehet még azoknak is, akinek kijut az a "kitüntetés", hogy tudjon valahol dolgozni, megkeresni legalább a mindennapi kenyerét. De sajnos, sokáig tart a totyogás, valahogy nagyobb lendülettel kellene hozzáfogni a magvetéshez, hogy legyen mit aratni, s enni az itt élő embereknek. Köszönöm észrevételeidet.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata !
Reméljük nemcsak égbe kiáltott mondatok lesznek szavaid, meghallgatásra találnak.
Komoly gondolatokkal átszőtt versed nagyon aktuális kis hazánkban.
Nagyon tetszett.
Szeretettel gratulálok: Susanne
Kedves Zsu!
Köszönöm, hogy itt jártál, elolvastad és kedves szavaid is jól estek. Azt hiszem, sokan vagyunk, akik várjuk a kikeletet.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Tetszik bölcs gondolatod, amit a versed sugall.
Mindnyájunkon múlik, meddig tűrünk.
Szeretettel gratulálok: oroszlán
Köszönöm kedves szavaidat.
Nagyon igaz, amit mondtál: mindnyájunkon múlik.
Köszönöm, hogy itt jártál.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Remek versed minden szavával messzemenően egyetértek!
Üdv, András
Kedves András!
Kedves szavaidat köszönöm, örülök, hogy meglátogattál.
Szeretettel: Kata
drága Katám!
Ezt jól megírtad, megmondtad a magadét. régen így szokták mondani. Most csak annyit,hogy örülök ha látom benned az indulatot. Ez az erő jele is. Az meg nagyon nagy kincs nekünk. Legalább így versben tegyük meg amit tehetünk. Te megtetted. Jól műveled az ilyen tartalmú írásokat.Gratulálok!
Szeretettel üdv:Vali
Kedves Valika!
… Ha Te mondod, akkor úgy van! Úgy érzem, hogy a mai tollforgatóknak kötelessége elmondani véleményüket, felhívni a figyelmet a visszásságokra. Ki más tegye, ha nem mi tesszük ezt, ami egybként a dolgunk?
Köszönöm, hogy meglátogattál.
Szeretettel: Kata
Drága Katám!
Szenvedéllyel és bölcs meglátással átszőtt versedhez gratulálok…
reméljük változik valami.
Szeretettel ölellek: Lyza
Kedves Lyz!
Örülök, ha valaki tud reménykedni. Nem szabad a remény lángját hagyni ellobbanni.
Az is kell az ügyek rendezéséhez, különben nem indul el semmi.
Köszönöm, hogy itt voltál.
Szeretettel: Kata
Drága Kata! Jól elvetetted a magot amint olvasom. Félő, hogy mi már nem fogunk aratni, de reméljük az unokák igen. Életbölcsességed mutatkozik itt is, szenvedélyességgel. Szeretettel Éva
Drága Évike!
Igaz, amit írtál, de legalább az unokáknak… lenne már valmi, legalább remény.
Köszönöm kedves szavaidat.
Szeretettel: Kata