Veszélyes élet, beszegetlen a történelem,
nincs kötél, mentőöv, csak ősemberi ösztön.
Parázslik a képzelet, ahol vakít holmi öröm,
vakít a borzalom, e játék hevében megsebez
a felrobbant pillanat, talán észre sem veszed,
nem lehet már égi távolsággal mérni a Földet.
8 hozzászólás
Kedves Ica!
Elgondolkodtató, okos vers. Valahogy most túl sok lett a sebünk.
Szeretettel: Kati
Kedves Kati.
Köszönöm az olvasásod.véleményed…szomorú a helyzet világszerte.
Szeretettel
Ica
Kedves Ica! Élni tényleg nem egy életbiztosítás! Néhány soros versedben kitűnően láttatod! Költői kép! "Vakít a borzalom"! Tetszik, színesen, érdekfeszítően írod le! Szeretettel üdvözöllek: én
Örülök kedves Laci, hogy tetszett a versem.
Ebben a témában írtam egy másik verset (talán érthetőbb, egyszerűbb, majd hozom.
Szeretettel
Ica
Drága Ica!
Az élet mindig veszélyes, de most valamiért sebezhetőbbek vagyunk. Túl sok a jajunk-bajunk… és még nem látjuk a végét. Talán túl leszünk egyszer rajta… reménykedjünk.
Fájdalmas sorok, de érdemes elmélkednünk rajta.
Szeretettel,
Ida
Drága Idám!
Köszönöm kedves soraidat.
Vigyázz magadra.
Szeretettel
Ica
Kedves oroszlan!
", csak ősemberi ösztön."
"nem lehet már égi távolsággal mérni a Földet."
Kiragadtam ezt a két részt…csoda jó
íráodbol!
Szeretettel gratulálok:sailor
Nagyon tetszett!
Szép napot!
Köszönöm a gratulációdat kedves sailor!
Szeretettel üdvözöllek
Ica