Paradicsomi kutakból folyik a minta.
Képekkel üzennek az őrizők
onnan hol sejtem még a reményt.
Letapostam a pusztám-közepi zsenge virágot,
s álmaim törölték el az éjjeli vétkek…
Kitépem a szívem, nem lehet másé
eleget teszek sorsom akaratának,
..szabaduljon hát belőlem a vadállat!
Erényeim megfojtva hevernek lábaidnál,
zuhanok újra a kísértés ködébe…
szemedben a vágy elfojtja súlyos könnyeim tengerét
Ruházd rám mit oly régen titkolsz
s én beharangozom eskünket hajnaltájban.
Vigasz a mában
By Abigail
3 hozzászólás
Te is olyan vagy mint egy dió ami himbálódzik a fán, zárt és nehezen hozzáférhető, olyan mint a többi sok ezer, de belül titkos utakon égve, perzselődve…
Úgy hiszem sok mindent megtennél hogy a világ gyúrható legyen, de ennek ellenében inkább magadban csapkodsz ajtókat…vagy borítasz ki falakat..
Látod sok mindent lehet hozzáfűzni egy vershez, de leginkább egy másikkal lehetne reagálni rá. Van nekem egy, ami passzol ehhez, ha meglelem átküldöm neked.
Gábor
Ez is csakúgy mint a többi
nekem nagyon bejön
gratula
Nagyszeru csucspontja van a versednek, megragadott:
Kitépem a szívem, nem lehet másé
eleget teszek sorsom akaratának,
..szabaduljon hát belőlem a vadállat!