Villámok sűrűn csattognak,
ide-oda gyakran le-lecsapnak.
Az esőtől ázik a táj,
ez már talán senkinek sem hiányzik.
De a komor felhők ezt lehet. hogy nem tudják,
mert az eget szürke tömbjükkel uralják.
Egyáltalán nem adnak utat a vágyott napfények,
nem engednek teret a Nap melegének.
Reménykedjünk, hogy ennek egyszer vége szakad
és élvezhetjük újra a melegítő sugarakat.
A táj ismét kivirul, végül újra meleg lesz.
Örülhetünk ismét az áldott Nap melegének.