E rossz holdas éj
régmúlt siratása,
éjjel nyílik a
kárhozat virága,
mert akkor él,
nappal szeme zárva,
s rejtett férgek
rágják gyökerét,
könnyező nedve
méregkeverék.
Ó,ha holnap
a világ napra tárul,
a múlás virága
önmagába zárul,
de izzó szeme
este új kínokat terem,
újra mérgez
a sápadt növény,
a könnyel érlelt
halálvetemény.
2 hozzászólás
Szinte látom, ahogy a kárhozatvirág érdekes semmihez nem hasonlítható virága kinyílik és nappal összezárul. Sötét színeket látok, ahogy az éjszaka is sötét, de a virágot ezüstszínűnek képzelem, hisz ki kell emelkedjék a sötétből és magára kell vonni a figyelmet. A versed is magára vonta az én figyelmemet. Gratulálok! Köszönöm, hogy olvashattam.
Üdv:.
hamupipő
Hú ez nagyon megrázó vers számomra, felvillant egy régi emlékem… Köszönöm Neked! Versed a maga szomorúságában gyönyörű lett!:)