Virágzó orgonák s hűvös esti szél
súgja a fülembe: mindig szerettél…
Magányos éjeken s tűző napon
csak arra gondoltál: egy lány hol dalol?
Álmodtál ébren is jázminok alatt…
Kezére vágyódtál – ez titok maradt.
Hóesés varázsa elkápráztat,
a leány látványa parázsként hat.
Forróvá tette Ő a szívedet…
– sietve megkérted a kezemet.
Köszönöm Néked, hogy választottál:
én lettem melletted a daloló lány!
Virágzó orgonák s forró esti szél
súgja fülembe: szeret, amíg él!
7 hozzászólás
úgy legyen, szeretettel
Köszönöm, kedves Andi! 🙂
Szeretettel: Klára
Egy szép csokrot hoztál,gondolat és érzéscsokrot!
Nagyon jól esnek az ilyen sorok,mikor kint lassan
közelednek az ólmos fellegek.
Gratulálok!
Szeretettel:sailor
Köszönöm a gratulációdat és szépséges véleményedet is, kedves sailor! 🙂
Szeretettel: Klára
Egy kedves, nosztalgikus vers. Egészen meghatott, kedves Klára.
Szeretettel
Ida
''…Köszönöm Néked, hogy választottál:
én lettem melletted a daloló lány!…
…Virágzó orgonák, s forró esti szél
súgja fülembe: szeret, amíg él!''
Kedves Klára!
Nagyon szép a versed, gyönyörű, az egyik legszebb amit olvashattam Tőled, gratulálok!
Jó is az ám, ha minden vers, ahogy követi egymást, ezt az érzést váltja ki az olvasóból! 🙂
Puszi : Őrni
Kedves Őrni!
Igazán örülök, hogy igy látod és ilyen szép szavakkal illetted legújabb versemet! 🙂
Nagyon szépen köszönöm a gratulációdat és a kiemelt sorokat is, puszi: Klára