Vitorlás

Kilátástalan úton bolyongtam;
Hol ég és föld lassan egybeforrtak
Körkörös irányok forogtak
Bele a hófehér felhőkbe
Bűnnel kövezett útvesztőkbe
Reménytelen ölelésekbe
Könnyáztatta zöld mezőkbe
S darázs szúrta szirmok közé
Hol nem aranylik a nap fölé
Csak jégcsap csavarodik köré
Míg megfagy sziklakeménnyé,
S szertemállik szélfútta porrá
Ott, hol csók is csak lélekcsalás.

Tisztuló egemet tenyeredben
Lázas erőkkel melengetted
Hamuszürke lelkembe színnel
Festett vitorlást bontottál,
Édes óceánra emeltél,
S hullámokkal kisodortál
Szívpartodra, hol igazgyöngy
Kincsed homokban leltem,
Mit lélek mélyen elrejtek, köd
Hamis fénnyel ne fedhesse el
S csak úszom ragyogó vizeden,
Hisz kilátás a szerelmed, s
Forrásvíz ölelő érintésed.