Volt egy barátom
Az egyik nyáron,
Szép emlék maradt nekem.
Ha bánatom van,
Mindig csak őrá,
Őreá emlékezem.
Nem volt ő más,
Csak egy kicsi madár.
Egyik fa ágán
A fészke most is áll.
Ha bánatos voltam,
Arra jártam rég,
S hallgattam a madár énekét.
Madárka kérlek, énekelj szépet,
Dalold el, milyen a nyár!
Madárka még ezt dalold el kérlek,
Hogy egy leány énreám vár!
Madárka kérlek, daloljál szépet,
Dalold, hogy az élet szép.
Madárka kérlek, madárka kérlek,
Madárka énekelj még!
S énekelte ő, hogy
Milyen szép a nyár.
A kéklő égen
Száll a kismadár.
S énekelte ő, hogy
Mily nagy boldogság,
Ha a szél hozza a rétek illatát.
S a kismadár dala
Olyan vidám volt,
Hogy szívemben
A bánat elcsitult.
Ám egyik éjjel
Viharos széllel
Tört reánk a hideg tél.
Elszállott végleg
Egy kicsi élet,
A kismadár földre lehullt.
Elszállt egy élet, üres egy fészek.
Ő többé nem énekel.
De hogyha róla álmodom néha
Álmomban életre kel.
Madárka kérlek, énekelj szépet,
Dalold el, milyen a nyár!
Madárka még ezt
Dalold el kérlek,
Hogy egy leány énreám vár!
Madárka kérlek, daloljál szépet,
Dalold hogy az élet szép!
Madárka kérlek, madárka kérlek,
Kérlek, hogy énekelj még!
7 hozzászólás
Gyönyörű, gyönyörű, kedves Albert!
Dallamos, szívszorító, alkotás…
Gratulálok szeretettel: Lyza
Kedves Lyza!
Ez a versem már 38 éves. Szinte el sem hiszem, hogy így múlik az idő.
Örülök, hogy tetszett neked!
Üdv.: Alberth
Kedves Albert!
Olvasom a dátumot 1972, s persze mit is számít.Alkotás a javából.Köszönöm,hogy olvashattam.
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Van egy régi sláger, ami hasonló tartalmú, de érdekes, hogy amikor ezt a verset megírtam, még azt nem ismertem. De lehet hogy később keletkezett, vagy később lett magyarul interpretálva. Mindenesetre meglepődtem, amikor meghallottam Szécsi Pál előadásában:
"Kismadár, ó kismadár, messze száll, vígan dalol…"
Köszönöm a méltatást! Jó nosztalgiázni, s persze a régi vers ugyanúgy csillog, s nem rozsdásodik, mint a vas. 🙂
Üdv.: Alberth
Érzelmekben gazdag ember, akinek madár a barátja!
Szeretettel: Eszti
Kedves Eszti!
Van egy szellőző-ablakunk, ahol minden évben több fészekalj veréb nevelkedik. Ki lehetne takarítani a sok szalmát meg az almot, de nem bántjuk őket. Aztán amikor a kis verebek megembersednek, a szülők hozzák őket bemutatni az erkélyre, ahol magot szoktunk nekik szórni. 🙂
Szeretettel: Alberth
Kedves alberth!
Versed eleje örömmel töltött el, a vége viszont kifacsarta szívemet. Nagyon szép vers a magányról, a természet szeretetéről, és az elmúlásról.
Köszönöm: Szalai Mihály Emil