Voltam vad szerető…
kegyetlen és álnok;
csalfa szemmel néztem
olykor a világot.
Voltam őszinte kedves,
hiszékeny és várakozással teljes;
de a rózsaszín ködben
elröppent minden.
Voltam odaadó mátka,
gondoskodó és gyáva;
érzések nélkül
éltem az életem.
Voltam vad szerető…
szerelmes és vágynok,
feleségként gyönyörűnek
látom a világot.
4 hozzászólás
Kedves Jodie!
Remek vers.
Gondolom az utolsó két sor a mára vonatkozik.
Tetszett a versed, őszinte gondolatok.
Üdv: harcsa
Kedves harcsa,
köszönöm szépen, hogy itt jártál, és főleg, hogy nem hagytad szó nélkül 🙂
Örülök, hogy tetszett!
Szeretettel,
Jodie
Kedves Jodie!
Kemény "könyörtelen" őszinte szavak, drámaian "levetkőző" tiszta gondolatiságú vers. Szép ívű gondolatsor, ami végül Örömtelivé – s "jóságossá" csendesül.
Gratulálok. Üdv.: Rudy
Kedves Rudy,
nagyon köszönöm! 🙂
Szeretettel, Jodie