Megbotló lába kétségbe ejti,
Váratlan veszély melléje toppan,
Vörös áradat fogságba ejti.
Zúduló folyam csörtet előre,
Törtetve tarol, gőgje végtelen,
Erdőre, házra, zöld legelőre
Palástot borít – mégis védtelen.
Súlyába fullad betakart vidék,
Emberek vesznek, bőrüket vesztve,
Nem kímél senkit hirtelenpribék,
Eleven feszít iszapkeresztre.
7 hozzászólás
Sajnálatos és szomorú, hogy ilyen felelőtlenül tárolták azt az anyagot. Sajnálom az embereket akiknek odaveszett mindenük. és sajnálom a természetet és az élővilágot.
Igen, jó, hogy írtál róla!
Barátsággal Panka!
Szia Panka!
Borzasztó, hogy ilyen megtörténhet:(
Köszönöm figyelmed.
Szeretettel: Éva
Hej, de aktuális… gyorsan írtál róla, nem csodálom, hihetetlen, mik fordulhatnak elő.
Kedves Irén! Sajnos, hogy ilyen aktualitás borzol fel mindenkit…
Felelőtlenség azt mondani, hogy mnem káros ..
Köszönöm véleményed.
Szeretettel: Éva
Kedves Éva!
Hihetetlen, hogy ez a XXI. században ez megtörténhetett, nagyon szívszorítóan írtál róla, és nagyon jó, hogy megtetted, szép a vers, szeretettel gratulálok: Zagyvapart.
Kedves Feri!
Ez szörnyűség. Itt tárolni ezt a mérgező anygot az emberek házai felett – kész életveszély. Ma már újabb repedést vettek észre.. Na és mi lesz a többi tározóvan és a körülötte élőkkel?
Szomoró ez:=
Köszönöm figyelmed. Éva
Kedves Éva!
Szörnyű aktualitása van művednek! Borzasztó e felelőtlenség, bárki is juttatta nyomorúságra az ott élőket. Lassan szégyellnünk kell azt, amiről nem tehetünk, vagyis azt, hogy embernek születtünk! A múlt héten "Tragédia" címmel írtam e témakörben, egy verset, ha gondolod olvasd el!
Üdvözöllek: Zoli!