Tudom, hogy nem szeretsz, De Te nem tudod, hogy fáj,
Tudom, ez így van, érzem, és tagadnod is kár,
Ez az igazság, s többé semmi nem érdekel már,
Hagyj békén ennyi, amit szívem kér és vár.
Nevem nem fogod hallani, szemed nem is lát,
Többet nem ismerlek fel, most már viszlát.
Eltűnök a messzeségbe, s megyek tovább,
A fény felé, hol elfogad a jó világ,
Ahol szabadság van és nem rabszolgaság.