Tágul a Hold,
telnek a napok,
ahogy kinyílt az ég,
rám is csukódik.
Hold csöppentette,
parányi fényben
a kis bogár
már nem hánykolódik.
Az elvarázsolt éj alatt
áttetsző gyanta
rámolvadt burka.
Nincs hang,
nincs rebbenet,
itt vagyok –
alászorulva.
Nem susogok,
s nincs szemem,
csak én látszom még
halványan,
sejtelmesen.
4 hozzászólás
Elolvastam, meghallgattam és nagyon tetszett! Gratula!
Kedves Aquarius nagyon szép versedhez gratulálok. Az előadás is kiváló. Jó volt hallgatni.- 🙂
Hatásos a cím, érdekes a vers, jó az előadás, amelyet szépen ,,emel ki" a hatásos zene.
Pecás
Jó kis vers. A zenével együtt kifejezetten jó. Tetszett. Gratulálok!
Ági