MYLADY, kék kalap fején…
úgy vélem, roppant sikkes ő,
a pillantása megnyerő,
s mert feszt pihen az ingem elején,
ámor nyilait érzem én.
savoy bár… halkan szól a dzsessz,
keringő, fox és tánc egyéb,
whiskymben koccan dupla jég,
hű lesz a hölgy hozzám, reményem ez,
s lekopognom érdemes lesz!
és nyugtom elrabolva már…
pillája rezdül, kész a vész,
madame, szívem szeretni kész,
a főpincér-szem biztatóan vár,
s a szívem lenn, bokámnál jár.
hölgyismerős volt sok nekem,
és vélük tegeződtem én,
de „szemtől szembe” esetén
már soha többé el nem hihetem,
szép nézésük – érdektelen…
ám érte most a félsz szorít,
és ámulok, bocs, magamon,
hogy uralkodhat agyamon,
mert nem mindegy, ki az, ki bolondít:
a nő vagy én, savoyban itt.
mylady, kék kalap fején…
így lehet az egyáltalán,
curaçao, pezsgő, bor után,
hogy hirtelen a merszem vesztem én
az izzást látva meg szemén.
(Fordította: Szöllősi Dávid)
2023. november 10.
_____________________________
MYLADY MIT DEM BLAUEN HUT
MYLADY mit dem blauen hut,
ich finde sie so äußerst chic,
ihr angewandter silberblick,
der fest auf meinem frischen frackhemd ruht,
geht mir wie amors pfeil durchs blut.
die jazzband dudelt im savoy,
man tanzt den english waltz, den fox,
im whisky klirren kühl die rocks,
ich hoff, madame, sie bleiben mir doch treu,
klopf an das stuhlbein, toi, toi, toi!
sie rauben mir perfekt die ruh,
wie klimpern ihre wimpern keck,
madame, ich bin vor liebe weg,
der ober drückt bereits ein auge zu,
mir sinkt das herz bis in die schuh.
ich bin bekannt mit vielen fraun
und mit den meisten kaum per sie,
ein tête à tête, ein vis à vis,
und mir ist auch schon nimmermehr zu traun,
wenn sie aus schönen augen schaun.
jedoch vor ihnen bin ich scheu,
pardon, ich staune über mich,
das läuft mir förmlich gen den strich,
mir ist das wirklich gar nicht einerlei,
so sie und ich hier im savoy.
mylady mit dem blauen hut,
wie kann den sowas möglich sein,
trotz curaçao, chartreuse und wein
verlier ich plötzlich meinen ganzen mut
vor ihrer blicke heißer glut.
12 hozzászólás
Kedves Dávid ami vers fordítását illeti, az tetszik, vers “technikai” megírásához nem értek…üdv Tóni…
Kedves Tóni, örülök, hogy tetszett a fordításom.
A költő nevét (I.C.) elírtam, figyelmetlenség volt,
hiszen tudtam, hogy helyesen H.C. A Hans Carl-t
csak most árulta el Feri, a költő korba helyezését
még pontosan most sem…
Üdv: Dávid
Kedves Dávid,
javítottam az elírást.
Bármikor előfordul, nyugodtan jelezd, megoldjuk.
Másoknál is volt már ilyen, csak nem látványosan, mert megbeszéltem velük belső levelezésben.
Tévedni emberi dolog, a tévedést beismerni még emberibb.
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin, köszönöm a javítást!
Figyelmeztettek az elírásra, jogosan,
csak akkor vettem észre. De díjazom
Feri humorát, aki nyomban Intercity-
vonatra gondolt… Ezt az osztrák költőt
nem ismertem, de ő valóban létezett,
míg 2000-ben meg nem halt. Még egy
fotóját is föltette fordításom elejére a
napkorong.hu…
Szeretettel: Dávid
Inter City Artmann? Szerintem Hans Carl.
Az általad felvetett kérdésekre igyekszem rövidesen válaszolni.
Az I.C. nyilván elírás… Természetesen H.C.-ről van szó. A napkorong oldalra már így tettem föl. Ott fotót nem mellékeltek hozzá, mert ez a költő nálunk annyira ismeretlen, hogy még fényképe sincs. Gondolom, német területen sem nagyon jegyzik. Nem ártott volna, ha születési és halálozási évszámát is feltüntetted volna… A stílusa nagyon kortárs, talán a 20. század első fele lehet… Azt, hogy a H.C. Hans Carl nevet rejt, azt csak most árultad el, de utólag is köszönöm!
2. A rímképlet, mint írtad, ABBAA.
3. Az eredetiben minden rím hímrím, kivéve az 5 strófa utolsó előtti sorát. Azonban, ha ezt a magyarban be akarod tartani, olyan – szerintem – kényszeredett rímekre jutsz, mint:
3.1. A/fején ? elején -érzem én
B/ sikkes ő – megnyerő
3.2. A/szól a dzsessz – reményem ez -érdemes lesz
B/egyéb -dupla jég
3.3. A/ a kicsit ?elkopott? már-vár-jár
B/a szintén ?kopottas? vész-kész (itt még lehetet volna: fész=face, lész, mész, rész, tész, ill. bármilyen többszótagú szó, mert az -é- eleve hosszú, tehát hímrímet (?) eredményez.
3.4. A/ nekem-hihetem-érdektelen
B/ (a Nálad gyaktan előforduló) esetén -én
3.6. A/ fején-vesztem-én? meg szemén
B/ egyáltalán ? bor után
Ezek a rímek szerintem gyengék, de ezen kár vitázni. Mert szerinted jók, ezért használtad őket.
H.C. Artmann, aki Tom Waits-re hasonlít a megjelenése alapján, és -főleg nyelvjárásban írt verseiben- nagyon ?le tud menni kutyába?, könnyen megtéveszti az olvasót. Rendkívül művelt fickó, főleg a román nyelvekből sokat fordított is. Ha végignézed az A és B rímeit, egyetlen elcsépeltet sem találsz köztük. Külön érdekesség, ahogy több nyelv mindenki számára ismert szavait beleszövi. Persze- a németben a tiszta rímelés sokkal könnyebb. Mi a lehetséges ragrímjeinket a végtelenségig halmozhatjuk, azok nem tűnnek ?értékes? rímnek.
4. A szótagszám az eredetiben 8-8-8-10-8. Ezt alkalmaztad Te is, plusz jambikus lejtést.
Egy zenésznek nyilván nem nagyon kell magyarázni, milyen nagy szerepe van az ?Auftakt?-nak, és a sorvégeknek. Ennél a versnél megállapítható, hogy a mindenkori utolsó előtti sorban 5 versláb található, egyébként végig 4. A jambus-trocheus kérdés, ha a lüktetését nézzük, attól függ, hogy a mindenkori első szótagot ?Auftakt?-nak tekintjük-e. Ha igen, akkor 4 verslábas trocheusról van szó, az egyes sorok végén zenei értelemben vett negyed szünettel. Deklamáláskor egyébként a következő sor első szótagja legtöbbször ?odacsapódik? a megelőző sor végére, a szünetbe.
Fontos, hogy a 4 versláb (az utolsó előtti sorokban 5) és a lüktetés kijöjjön. Ez az általam alkalmazott ? többnyire- 7 és 9 szótaggal (is) kijön, a magyar nyelv és verselés szabályainak is teljesen megfelel. De sokkal fontosabb: szöveghű.
Manapság a legnagyobb fordítói hibát abban látom, hogy a fordító szépen lerajzolja a vers ritmusképletét, észleli az egyéb jellegzetességeket (pl. belső rím, alliteráció, képek), majd ?csinál? egy magyarul az ebbe a képbe beleillő verset, ami tartalmában ?hasonlít? az eredetire. Hiszen ?formailag? meg teljesen követik az eredetit. Azaz: beleírnak olyat, ami ?jól hangzik?, pedig a szerző olyat nem írt, vagy kihagynak ? a szerző által használt ? a vers hangulata szempontjából számukra elhanyagolható szavakat. A hűséggel van bajom. Nyilván itt a szemantikai értelmezéseken lehet vitatkozni, de ami más, az más. Az nem fordítás, hanem átköltés, mint Faludy Villon-ja. Lehet ilyet csinálni. Na de állandóan?
A forma szerepének túltengése egyébként azt is eredményezhetné, hogy a ?Boci-boci tarka?? ritmustérképére érzelgős elégiát írjon valaki. Valami hasonlót művelt egy ismert magyar drámaíró, színházi rendező Robert Gernhardt ?Der Tag, an dem das ? verschwand? c. versével.
Nyilván ebben a nyelvtudás nem megfelelő szintje is közrejátszott, ami még bonyolultabb kérdés.
Meddig terjed a középfokú nyelvtudás? És a felsőfokú? Mert a 6-fokozatú Közép-európai Referenciakeret C/2 szintje bőven a magyarországi ?felsőfok? szintje felett van. Németországban van a 6 fokozaton felül a Kleines Deutsches Sprachdiplom, a Großes Deutsches Sprachdiplom és a tényleges anyanyelvi szint is. Irodalomtanárok, de főleg költők pedig messze kiemelkednek a ?sima? anyanyelviek közül. Szóval a ?perfekt? eléggé relatív fogalom.
Nyilván a (magyar) verselési készség ugyanilyen fontos, de magyar olvasó számára annak a szintje úgyis meglátszik a magyar versen. Az eredeti vers és a magyarra fordított vers érdemi összehasonlítására azonban csak kevesen képesek.
5. A 3.3. pontban a hímrím után kérdőjelet tettem, ami nem véletlen. A klasszikus verstanban az iktusos szótagot (németül Hebung) ?_? jellel jelzik, a nem iktusosat ?u? jellel. A magyaros verselésbe belekeverve mindezt, bonyodalmak alakulnak. Hiszen a magyarban mindig az első szótag hangsúlyos. Sor végén is. Két szótagú szavaknál tehát az első szótag. Ha ugyanakkor a második szótagban hosszú magánhangzó szerepel, akkor most melyik szótag az iktusos? Az első ? és akkor nőrím, vagy a második (ami hosszú) ? és akkor hímrím? Ezért problémás, ha a magyaros verselés szabályrendszere keveredik a klasszikus verstannal.
6. Egyéb:
?lekopognom érdemes lesz? ? mikor, miért lesz érdemes
?a főpincér-szem biztatóan vár,
s a szívem lenn, bokámnál jár.? ? magyar szemantikai-szintaktikai értelmezése nehéz
(olyan olvasónak, aki a német verset nem érti)
?érte most a félsz szorít? – érte? Nem miatta? Tőle? (a szorít érte mást jelent)
?és ámulok, bocs, magamon,
hogy uralkodhat agyamon,
mert nem mindegy, ki az, ki bolondít:
a nő vagy én, savoyban itt.? ? a ?nem mindegy, ki bolondít? nincs benne az eredetiben
Kedves Feri,
köszönöm a rövidesen, de nem röviden küldött szíves és alapos válaszod.
A lényeget leírtad: jól érzékeltem a rímképletet, szótagszámot, jambikus
ritmikát, a vers tartalmát, hangulatát. Egyebekre nem kell visszatérnem,
mert a magyar fordításomban magyarul minden tökéletesen benne van…
Kedves Dávid,
az interneten azért H. C. Artmann-ra (1921-2000) 56.300 találatot ír ki nálam a gugli. Magyar nyelvű találatból is van bőven, fényképből is. Igaz, nem egy Shakespeare, de eléggé ismert osztrák író, költő, fordító.
Ha valamelyik szerzőt én nem ismerem, utánanézek, mert nem biztos, hogy az ő hibája az én tájékozatlanságom. Főleg, ha fordítok is tőle művet.
Üdv
Feri
Kedves Feri,
igazad van, rákereshettem volna a Deutsche Gedichtbibliothek-ban…
De nem annyira Artmann személye érdekelt, inkább a verse és a fordításod milyensége. A német tartalom alapján végül én is bele-
vágtam, és formailag, hangulatilag szerintem jól megoldottam. Majd megnézem, mi van tőle a Bábelen még, ha egyszer olyan ismert volt…
Üdv: Dávid
“ám érte most a félsz szorít,
és ámulok, bocs, magamon,
hogy uralkodhat agyamon,
mert nem mindegy, ki az, ki bolondít:”
Az igazi mindig más, mint a futó kaland.
Szeretettel: Rita
Az általad idézett utolsó sor úgy módosult, hogy
“mert nem mindegy, ki az, ki boldogít…”
Szeretettel: Dávid 🙂