árnyas tölgyfák alatt moha közt megbújva
pici kalapgombák párás rejtekében
szem elől álcázva kis ösvény kanyarog
elveszve távolabb régmúltnak ködében
én sem jártam itt még álmaimban láttam
hova vezet el az ismeretlen vén út
élő ember ide nem teszi a lábát
halott emlékek közt egy tisztásra kifut
körbe kerítés van meddő sóhajokból
összevissza dőlve már a kőkeresztek
virág sincsen sehol nem jár ide senki
sötét felhők mélye könnyeket eresztget
sűrű lombnak árnya féltőn betakarja
holdsugárnak fénye alig átvilágol
szerelmi csalódás sóhaja a szélben
magányos szeretők bánata a fákon
hant alatt nyugszanak ábrándos szerelmek
beteljesületlen hiú csalfa álmok
itt van az enyém is régen eltemettem
minden remény láz láng a sírokba szállott
viszonzatlan érzés teljesületlen vágy
kielégületlen kínzó epekedés
elképzelt jelenet üresen maradt ágy
megfőzetlen pörkölt elmaradt csókkérés
minden ami éltet minden mi hiányzik
mitől szebb az élet emeli a lelkem
mind itt nyugszik mélyen kigúnyolva árván
sötét erdő mélyén emléktemetőben
2023. november
6 hozzászólás
Kedves Dona!
Nagyon érintö sorok!
Egy élet,egy szeméy,egy lélek panaszai,mikor
az emlékek temetöjét megátogatja,úgy tünik,úgy érzi,
hogy szinte mindent eltemetett.
“hant alatt nyugszanak ábrándos szerelmek
beteljesületlen hiú csalfa álmok
itt van az enyém is régen eltemettem
minden remény láz láng a sírokba szállott”
Kilátástalanság érzete,az elmúlás fájdalma,reménytelenség uralja.
Az emléktemetökben léteznek sok sok más dolgok is!
A csodaszép ifjuság reményekkel átitatott álmai!
Mikor még minden szépnek látszott,elérhetönek.
Mikor á jövö még igéretekkel biztatott.
A felnött kor küzdelmei,gyözelmei,sikerei.
Az oregkor visszapillantásai,a megnyugvás békéje!
Gratulálok nagyon érintö versedre!
Szeretettel:sailor
Legyen szép napod!
Kedves Sailor!
Köszönöm, hogy még nem unod az állandó panaszkodást, sajnos majdnem minden versem erről szól, de nem tehetek róla, fájdalmas csalódás hívta létre őket. Ez valóban az egyik legkilátástalanabb, reménytelenebb. Én ifjú koromban sem láttam az életet csodásnak, nagy álmaim nem voltak, de az igaz, hogy akkor még biztató, ígéretes volt a jövő. Manapság csak visszapillantásaim vannak, ami mutatja, hogy megöregedtem. Ez bár meghozhatja a megnyugvás békéjét, de szomorú, mert inkább még élményekre várna /mert annyira még nem vagyok öreg, hogy mindenről lemondjak/.
Köszönöm a gratulációt, köszönöm, hogy megérintett.
Szeretettel:
Dona
Legyen szép napod!
Drága Dona!
Ciklusod eddigi leglemondóbb alkotását irtad meg. Sikolt belőle a kilátástalanság.
Fenségességet áraszt mégis fájdalmat, panaszt.Nemcsak a beteljesületlen szerelmek temetője ez hanem a reményé is, a szenvedélyé, lángé, tüzé.
Lenyűgöző tájképekkel ábrázolod a helyszint:árnyas tölgyfák alatt moha közt megbújva
pici kalapgombák párás rejtekében,szem elől álcázva kis,kanyargós ösvény vezet oda.
“körbe kerítés van meddő sóhajokból/összevissza dőlve már a kőkeresztek/virág sincsen sehol nem jár ide senki/sötét felhők mélye könnyeket eresztget”
A fákat magányos szeretők bánata disziti és még a szél is a szerelmi csalódás sóhajait fujja.
“minden ami éltet minden mi hiányzik
mitől szebb az élet emeli a lelkem
mind itt nyugszik mélyen kigúnyolva árván
sötét erdő mélyén emléktemetőben”
Mikor valaki a reménytelenséget is eltemeti semmi nem marad már az élethez köti.
Kering ezzel kapcsolatban két történet:
Az ördög kirakodóvásárt tartott, amelyen az összes eladandó portékáját nagy gonddal árazta fel. Eladó volt a gyűlölet, a féltékenység, a hazugság, az önbecsülés, a büszkeség, mind igen magas áron. Az udvar egyik sarkában volt egy szerszám, amely elég ütött-kopott, mondhatni agyonhasznált volt, az ördög mégis ezért kérte a legtöbbet. Egy cetli volt ráragasztva: REMÉNYTELENSÉG. Amikor a vevők megkérdezték, hogy miért adja ilyen drágán ezt az értéktelennek tűnő portékát, az Ördög így válaszolt. ?Az összes közül a reménytelenség a leghasznosabb, és ezt szeretem a legjobban. Amikor egyik szerszámommal sem tudok az emberekre hatni, előveszem ezt a régi, jól bevált eszközömet. A reménytelenséggel tudom ugyanis a leghatékonyabban elhitetni az emberekkel, hogy hozzám tartoznak!?
Ime az ellentétje:
Egyszer egy riportert kiküldtek, hogy egy gyerek-focimeccsről írjon egy cikket az újságba, hogy ezzel is bíztassák a helyi gyerekcsapatot. Csak hát a helyi csapatnak nem volt jó napja, mert az első félidő végére már 3-0 volt az eredmény a másik csapat javára. A szünetben a riporter megkereste az edzőt és a gyerekeket, és csak ennyit mondott nekik: ?Biztos nagyon el vagytok keseredve a félidő eredménye miatt.? ?Miért lennénk elkeseredve? ? kiáltott fel az egyik fiú. ? Még semmi sincs veszve, én még nem is rúgtam a labdába!? Ez a fiú tudta mi a remény, ő tudta, hogy még semmi sincs elveszve. A meccset meg lehet nyerni, mert mindenből van kiút. Csak hinni kell benne!
A remény ott van minden reménytelenségben
Egyetlen egy vigasztaló sort találtam a versben: “én sem jártam itt még álmaimban láttam”
Felébredsz és megtelik minden fénnyel, tüzzel, lüktetéssel, élettel .
Küldtem egy kosárnyi reményt is:) amolyan pünkösdi ajándék, megtalálod a virágoskertben.
A vers pedig a fájdalom-lira gyöngyszeme. Katartikus alkotás.
Mély elismeréssel és körülölelő szeretettel gratulálok.
M.
Drága Napfény!
Igen, minden versem mélyén ugyanez van, de azért vannak ennél kevésbé panaszosak is, és ez tényleg a legreménytelenebbek közé tartozik. “Nemcsak a beteljesületlen szerelmek temetője ez hanem a reményé is, a szenvedélyé, lángé, tűzé.” Valóban.
Tetszik a két történet, amit írtál, nem ismertem egyiket sem, az ördögös nagyon ütős, megjegyeztem.
Annyira pozitív tudsz lenni, a legnagyobb reménytelenségben is meg tudod találni a hitet, a kivezető utat, a rosszban is a jót, ez nagyon tiszteletre méltó /sőt irigylésre méltó/ tulajdonság, ami bennem sajnos nincs meg. Épp ezért szeretem olvasni hozzászólásaidat, utána mindig kicsit derűsebben látom a világot.
Köszönöm a pünkösdi ajándékot, megtaláltam.
Köszönöm, hogy katartikusnak tartod, köszönöm a dicséretet és a biztatást.
Szeretettel:
Dona
Kedves Dona!
Ismét remeket és egyedit alkottál. Már a címe is sokatmondó – nagyon fontos a jó cím megválasztása és ehhez neked érzéked van – fel tudod csigázni az érdeklődést. Vajon milyen lehet az a temető, ahol a beteljesületlen szerelmek nyugszanak? Ők már békességre leltek. Te viszont még nem temetted el mindet, sőt talán egyet se. Még vágysz rá, hogy ne így érjen véget és amíg nem adod fel, addig minden megtörténhet. Lehet, hogy a vége mégis temetés lesz, de ezt a szomorú végkifejletet hagyjuk utoljára.
Áldott, békés, szeretetteljes Pünkösdi ünnepeket kívánok!
Szeretettel: Rita 🙂
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Köszönöm hozzászólásodat, örülök, hogy tetszett a cím. Szépen visszájára fordítottad ezt a dolgot: ők már békében nyugszanak. Teljesen igazad van, még ha reménytelennek tartom is, vágyom még a szerelemre. Szép logikai lépés: ha vágyom, akkor én még nem vagyok talán annyira reménytelen. Köszönöm a biztatást: “amíg nem adod fel, addig minden megtörténhet. Lehet, hogy a vége mégis temetés lesz, de ezt a szomorú végkifejletet hagyjuk utoljára.” Így legyen!
Köszönöm a jó kívánságokat, a maradék időben még neked is áldott, békés pünkösdi ünnepet kívánok!
Szeretettel:
Dona