Őszi ég felé kanyarog az út,
a fák feladták leveleiket.
Szél borzolja a hajamat vadul,
s a ruhámba búj; kincseket keres.
Én is kutatok, mert elvitt az ősz
valamit. Reszket bennem a hiány.
Begombolkozom… mert sűrű köd
szitál…
Szia! Nagyon tetszik, de inkább borongós, mint szomorú.
…
Ki akartam emelni, ami tetszik, de rájöttem, hogy akkor idemásolhatnám az egész verset. 🙂
üdv, Poppy
14 hozzászólás
Nagyon szép!grat!
Nagyon szép! Én nem szomorkodom emiatt, majd jön egy másik nyár 🙂
Szia! Nagyon tetszik, de inkább borongós, mint szomorú.
…
Ki akartam emelni, ami tetszik, de rájöttem, hogy akkor idemásolhatnám az egész verset. 🙂
üdv, Poppy
szép! szomorkásan szép…az őszben az a jó, hogy jön a tél, s utána a nyár, új remények újra várnak, s újra megtalál:) Gratulálok versikédhez:)
Szia!
Nagyon szép elmúlós őszi kép. Tetszett.
Maristi
Gyömbér!
Igazi pillanatkép
az őszről,
az elmúlásról,
a magunk köré
tekeredett
valóságról.
Gratula!
Az ősznek azt az arcát mutatod meg, amit senki nem szeret, a ködszitálós-szélfújósat, de azt nagyon szépen 🙂
Hanga
Én imádom ezeket, annyira rejtélyesek! 😉 Nagyon tetszik a versed – mint az összes többi! 🙂
Hali, Kini
Gratulálok,nagyon szép vers.
Nagyon-nagyon tetszik!!!
Köszönet Mindenkinek!:)
És én? Mit mondhatnék még? Majd újra kiderül feletted az ég.:)
Szia!
Nagyon remélem, hogy csak a nyarat veszítetted el, mást nem. Erős a versed hatása! Túl erős benne a veszteség érzése…nekem.
Az ősz mindig elvisz valamit. A tavasz viszont… Szépen fogalmaztad meg az elmúlás hangulatát! üdv: w.