talán…
Azon furcsa éjszakán.
Egyszer csak ott ült az ágyam szélén.
Kezében sétapálca, fején kalap.
Nem sejtette (azt hiszem),
hogy szárnyai kilátszanak
a kockás zakó alól.
Ő csak mesélt, dalolt…
Hangja belém karcolta minden gondolatát,
azokon keresztül önmagát.
Megremegtem.
Éreztem, mind a ketten
ugyanarra gondolunk.
„Igyunk!”
-mondtam, s nevetve kevertem
bájitalt Neki.
Még alig itta ki…
… elszenderedett.
A padlón csattant a pálcája,
kalapja az ágymellé esett.
Melléfeküdtem,
mellkasa süllyedt-emelkedett.
Szárnyi békésen pihentek a paplan felett.
„Higgyek Neked?" –kérdeztem halkan,
göndör hajába túrtam tétován,
akkor ujjam két pici szarvba ütközött,
pár perccel éjfél után.
"Ki vagy Te?
Angyali ördög? Ördögi angyal?
…a választ (a trombitaszóval egy zsákban)
elvitte a hajnal…
12 hozzászólás
Micsoda éjszaka! Nagyon izgalmas:) Gratulálok kedves Gyömbér!:)
No igen! :)))
Köszönöm, hogy olvastad!
Gy.
Szia!
Hátha még valamikor visszajön, és jobban megismerheted.
Rozália
Nem hinném…:))
Köszönöm kedves Rozália, hogy olvastad!
Gy.
Érdekes éjszaka… Kár, hogy sose tudod meg.:) Remek vers, Gyömbér!
Köszönöm kedves Colhicum. Vannak dolgok, amiket talán jobb is, ha nem tudunk…:)
Szerintem tudod….
Varázslatosan szép történet és remek vers.
gratulálok
A.
András hidd el, nem tudom! Ezt sem, és még egy csomó egyebet sem…
Köszönöm, hogy olvastad!
Gy.
:)))) ez igen!
különlegesen, és nagyon jól felépített vers, hihetetlen csattanóval..))
Gyömbér!..gratulálok!!!! Nagyon..
Köszönöm kedves dinipapa! 🙂
Gy.
Ez olyan jó, hogy na!
Nagyon szeretem a verseidet, mert fokozatosan ébren tarják bennem az odafigyelés ösztönét!
Gratula!
Hanga
Köszönöm Hanga, hogy olvastad, és örülök annak,amit írtál!:)
Gy.