Régóta várok reád csendben
Ütött az órám lépnem kellet
Mert a huszár ugrik a gyalog lép
A futár fut a Zoli szíve fél
Fél attól, hogy e nemes fény elvész
És ismét egymagam maradok a sötét mezején
Sietettem a percet mikor a király rosál
És e két lélek egymásra talál
A király mellett a királynő van
Szívem mezején csak te vagy
Puszta léted szívemnek mattot adott
Most már csak az utolsókat lépkedem
Jöjjön hát a király halála, az áldott sakk-matt
Mikor te győzöl és én megadóan behódolok
És ez a parti véget ér, hogy egy másik vegye kezdetét
Hol közösen lépkedünk egyazon célért, a boldogságért
3 hozzászólás
Van a stílusodon még mit javítani, de összességében jó vers.
Tamás
Szia! A gondolat – párhuzam egy sakkjátszma és egy szerelmi őrlődés között – formabontó, és ez itt pozitív jelző.
És a vers is, önmagában formabontó, de ez itt már nem pozitív jelző. Vészesen csikorognak bennem a rímeid, vagy csiszolni kellene rajtuk, vagy elhagyni őket, szabadon engedve a gondolataidat. Amit meg is tettél, hiszen a soraid egyre hosszabbá váltak, megtörve a szerelmes versekhez méltó hullámzás.
A szerelmedhez sikeres beteljesülést kívánok. A versedhez pedig még némi csiszolgatást.
Hanga
Nem mindennapi témát választottál, de ahogyan már megjegyezték előttem – még csiszolgatnod kell a vesedet. Egy hiba is becsúszott, "halálla" szót javítsd ki, biztosan Te is halála szóra gondoltál.
Üdvözöllek.