…és a hulló hópelyhek táncán túl
még láttam megtört szemében a fényt
felismert talán, a túlvilágon túl?
felém nyújtotta tenyerén a fényt
haldokló napsugár az arcára tűz
vonagló szívében én emlékezek
haldokló arcán a napsugár tűz
kihűlő kezére én könnyezek…
2 hozzászólás
Szia Mira
Tetszik a versed, többször kell elolvasni,
akkor érik meg az ember számára.
jók azok a pontok az elején és a végén
tényleg egy kis szilánk pici de felsebez,
és mégis mélyre hat.
Pussz
szirom
Kedves Suhanó versed megrendítően szép. Gratulálok. 🙂