A szigeten, ahol élek,
magam vagyok, sehol egy lélek.
A távolból, kietlen és kopár,
fa nem látszik, sehol egy madár.
Nekem a legvégső menedék,
másnak, veszélyes vad vidék:
Átkos mélyek, sötét szirtfokok,
s körben, az óceán háborog.
Ha elvetődnél e vad vidékre,
s nem hallgatnál a józanészre,
senki szigetén – ha nem látnád -,
egy kötélhágcsó, még vár rád…
Ha jössz, viharmart sziklák között,
tán rátalálsz, zord partok mögött
a tövistengeren átvágva,
egy elrejtett, vágyott világra…
A feltétlen tisztesség okán,
álarcaid hagyd a szirt fokán;
jelmezed is vesd a mélybe, s távol
a világi komédiáktól,
jöhetsz önfeledt-mezítelen,
a végtelen, szelíd réteken.
Kunyhóm előtt, ha majd leülsz,
s a csillagok látványába merülsz;
mint gyöngy, a baljóslatú mélyben,
elmerülve a halk, méla éjben,
ne szólj, élvezd az égi ünnepélyt,
figyeld, a sok kis titkos messze fényt…
Hajnal előtt, ezüstéjszakán,
hallgatjuk, hogy zúg az óceán;
amint soha nem múló haraggal,
perlekedik vad sziklafallakkal.
Lassan múlik a bágyadt éjjel,
testedbe marnék szenvedéllyel…
De félek… valahol sikkan egy sirály,
s múlik, elcsitul, ami fáj…
Elmondható a kimondhatatlan?
A mindeddig bevallhatatlan?
Hallgatunk… nézzük, hogy szórja széjjel,
fakó, szakadt rongyait az éjjel;
s hogyan merülnek semmivé válva,
a végtelen, kéklő óceánba…
Villódzó fények a sziklák falán,
Suhan egy árny, albatrosz talán…
Nézem, amint elszáll a széllel,
halk-rezzenetlen, akár az éjjel…
Múlik minden, ami jó, ami szép,
és Te kedves, itt vagy-e még?
Voltál-e egyáltalán? Vagy csupán,
e szédült, lázas éjszakán,
szorongás, s kételyek gödrében,
magányom rengetegében,
álmodtalak talán?
22 hozzászólás
Kedves Antonius!
Most tértem vissza szabadságról s végre van egy kis időm csemegézni az alkotásokból. Nos. Nagyon jó a versed. S ha nekem is lehet egy kívánságom, én azt kívánom Neked, hogy ez az álombéli sziget a valóságban is a tiéd legyen, s bátran keressen fel ott a boldogság, a szeretetet. Írj még ilyen szépeket! S álmodj!
Judit
Kedves Judit!
Köszönöm kedves szavaid, s hogy olvastál.
Üdv. a
Olvastam már koraestébb, csak nem léptem be, ezért nem szóltam hozzá.
Most se könnyű hozzászólni.
Remek. Gyönyörű. Felesleges fokozni, mert az, hogy "szívmelengető", talán a legszebb jelző, amit kaphat egy VERS. Klasszikus szépség, amelyet úgy olvasok, hogy legszívesebben kinyomtatnám, és Áprily Lajos kötetébe tenném, pótlap gyanánt…
Köszönöm szépen.
Kedves Antal !
Csak őszintén , ugye ?? Talán régi nagyjaink közül néhányan még tanulhatnának Tőled. Kevés olyan gyöngyszeme van az irodalomnak, mint amilyen ez a versed lesz majd. Remélem egyszer tananyag lesz belőle, vagy neeeee,… maradjon inkább "szabadpréda "
azt mindig mindenki sokkal szívesebben olvassa. S most megkérdezném , " Elmondható a kimondhatatlan ? " Ugye nem hiszed hogy igazi gyöngyszemet alkottál ? …hidd csak el bátran ! Nekem elhiheted ! :-)))))))))) … és most visszafogtam magam…
Szeretettel: pipacs
folyt.köv:… ez valami gyögyszem, lehet hogy elgurult , de Te most megtaláltad. "kimondhatatlan… bevallhatatlan " látom a " titkos messze fényt " és az " ezüstéjszakát " … annyira ,de annyira tudnám sorolni. Hogy tudsz ennyi érzést és színt vinni egy versbe ? Talán ecsettel és hangokkal dolgozol ? Látom, hallom, érzem. Gyönyörű !!!!! …
Bocs, ha sok lettem…………pipacs
Nem lettél sok Pipacska.
Köszönöm. a
Kedves Antonius!
Ez olyan szép! Nem találok rá szavakat! Sokkal szívesebben adnék rá 10*-ot! Nagyon-nagyon szép! Mást nem tudok mondani, mert szavakat nem lehet találni erre!
Örülök, hogy olvashattam!:
Faddi Tamás
Én is örülök Tamás, hogy olvastál.
Köszönöm. a.
Legszívesebben sok-sok szép jelzővel illetném ezt a gyönyörűséget.
Mivel az előttem szólók ezt már megtették, csupán annyit írok le,
hogy köszönöm azt a lehetőséget, hogy olvashatlak, hogy sírhatok….vagy
éppen mosolyoghatok verseid olvasása közben…után.
Valóban, minden műved egy-egy gyöngyszem, telis-tele csodás
költői képekkel.
Köszönöm Neked mindazt a sok szépet, amit verseid, novelláid adnak.
Köszönöm Kedves.
Szia!
Szinte megborzongtam versed olvasása közben, annyira magával ragadott a hangulata. Igazi költői alkotás!
Szeretettel: Eszti
Köszönöm Eszti.
Szia Antal!
Amikor belépek az oldalra, ezt a versedet mindig elolvasom,… valahogy fogva tart.
Üdv. pipacs
Kedves vagy. Köszönöm. a.
Gratulálok antonius!
Üdv:Selanne
Köszönöm Kedves!
Régen láttalak. a.
Szerbusz Testvér! Az emberi lélek sokszor megfejthetetlen, talán
ezen rágódunk egy életen át. A versed remek, igazán közel áll
hozzám minden rezdülése!
gratula:ruca
Szasz Testvér!
Újabb rég nem látott kedves vendégre akadok. Köszönöm elismerő véleményed, értékelésed. Ja. Ezt a munkámat én sem szégyellem annyira. 🙂
Üdv. a.
Remek vers, gratulálok!
Köszönöm szépen. a
Nem is tudom hol kezdjem…a szigetednel, ami olyan valosagosan indul…s aki oda eljut annak megmutatod a szigeted szepseget….ami mar nem is annyira valosagos…majd felmerül a kerdes, egyaltalan mi valosagos? Annyira szep az ive az egesz irasodnak, teljesen magaval ragadja az olvasot, az elsötöl az utolso sorig. Nagyon örülök, hogy olvastalak, csak gratulalni tudok,
H.