(Fiamnak)
Képzeld el, hogy ujjaidra fonódik egy pici kéz. Az öt gyufaszál ujjacska beléd kapaszkodik, mert Te vagy számára a biztos pont, a megingathatatlanság. Nézed az erekkel átszőtt kicsi kézfejet, az ujjak végén a köröm tökéletes ívét, – és átmelegszik a szíved.
Képzeld el, hogy az öledben tartasz egy apró embert. Gyönyörködsz szemében, mely a tiédnek mása, és ez a visszatükröződés lefegyverez.
Képzeld el, hogy már nem érzed a válladat, mert elzsibbasztott a mozdulatlanság. Óvatosan lélegzel, nehogy megzavard a karodban álmodót. Nézed a szemhéjon kéklő erek rajzolatát, a mazsolányi ajkakon kivirágzó mosolyt, – és érzed, hogy ezért érdemes élni.
Képzeld, hogy folyó parton ülsz, öledben halként fickándozik és boldogan gügyög a fiad, a Te arcodon is mosoly ragyog, – kérlek, képzeld el akkor, hogy én is ott vagyok.
3 hozzászólás
Szia matyi!
Mindent elképzeltem!
Szeretettel:Selanne
Kedves Matyi!
Én is elképzeltem. Olyan szépen írtad le, árad a szeretet belőle.
Szeretettel Rita
Ott leszel!