Úttalan –út az melyen jöttem,
szalagját lakatlan földbe fonta..
Takarom előletek sebzett arcom,
ne kérdezzetek,
ha mégis megsimítanátok!
De tartsátok a távolt, ne tegyétek!
Mert elvesztettem álmom, nincs meg.
Éget a tűz, ez a tiszta láng,
lelkem rozsdás lakat szorítja át.
18 hozzászólás
Drága Lyza!
Teljesen átérezem versedben a fájdalmat amit érzel. s most képzeletben megölellek és amit ígértem, százszorosan küldöm neked!
szeretettel-panka!
Köszönöm Panka a kedvességed!:)
Szeretettel gondolok rád! Lyza
Szomorú a versed!!! Ugye tudsz mindent? Úgy teszek, ahogy megbeszéltük!
Szeretettel ölellek!
Köszönöm Marietta!
Az túlzás, hogy mindent tudok, csak mindent átérzek!:)
Szeretetem küldöm: Lyza
Kedves Lyza!
Kem azért vagyok itt, mert csak erre jártam, hanem azért mert ide akartam jönni. de bevallom, vanaz okban egy kis önhaszon is, mert megakartam tudni, te temerre járkálsz, és ha egyszer "véletlenül"én is arra járok, akko meglehet, hogy "véletlenül" találkozni fogok veled.
Csak egy jó tanács mint mindig tőlem:
A lakatot rendszeressen olajozni kell, mert kölönben berozsdásodik.
Szép sorok, de nem tettszik az érzés, ami papirra vetette őket… (olajozni kellene)
üdv Tóni
Köszönöm Toni, hogy erre jártál és akartál is!:)
Örülök neki!
Megírom privibe mi az oka ennek a versnek…
Szeretettel üdvözöllek: Lyza
Fájdalmasan szomorú sorok, mégis szép gondolatok.
Szeretettel: Zagyvapart.
Köszönöm szépen Feri az elismerésed és osztályzatod…
Szeretettel üdvözöllek: Lyza
Én meg erre jártam. :))
Tetszik versed hangulata, leginkább az első két sor képsorai fogtak meg.
Köszönöm szavaid! Üdv: Lyza
Drága Lyza!
Nem tudom mi sebzett meg ilyen mélyen…
Versedhez gratulálok.
Szeretettel: Adrienn
Az élet, Kedves Adrienn, az élet sebzett meg…
Köszönöm kedvességed! Lyza
Kedves Lyza!
Szép sorok a fájdalomról.(Régebbi versed már gondolom a témája nem aktuális.)
Gratulálok!
Szeretettel: Ági
Köszönöm szépen Ágikám, hogy elolvastad és itt hagytad a véleményed…
Szeretettel ölellek: Lyza
Kedves Lyza!
Már régebben tetted fel ezt a versedet, ami olyan, mint egy segélykiáltás. Remélem azóta már másfele jársz, ahol nem sebzik fel arcod, hanem megsimítják. Elaludt benned a tűz, és lehullt az a rozsdás lakat!
Szép a versed, elszorul tőle az ember torka!
Judit
Köszönöm szépen Juditom az érzékenységed… Puszim…Lyza
Drága Lyza !
Én mégis merészkedem képzeletben megsimítani arcodat.
Nagyon tetszett, hogy mély fájdalmadat, ennyire tömör, de nagyon csodás és fájdalmas versben tudtad kifejezni.
Gratulálok !
Ölelésem: Zsu
Köszönöm a kedves szavaid és a simogatást Zsu!:)
Puszim:Lyza