Kik vagytok, hogy nevemet mondjátok?
álmomra zúdítsátok a pokol rémeit,
minden nap a halált osztjátok,
és kezembe nyomjátok az ítélet bárdjait.
Rémült tekintet, könyörgő hangok,
nyakukat kell csutakra tenni,
lelátón röhögnek, az öltözött barmok,
és intik, a bárdnak mikor kell lecsapni.
Ujjong a nép, micsoda látvány,
spriccel a vér őrűt arcukban,
sírnak közöttük undorral az árvák,
és látják testem a tüzes pokolban.
Eladtam lelkem egy arany tallérért,
ott szikkad árván a pokol kapuján.
életem adtam, egy gyilkos életért,
fenhetem érte élesre dárdám!