Hull a hó a hegyek hátán,
befagyott már a kispatak,
hótakaró fenyők lombján,
szél borzolja a dombokat.
Nincsen madár már az égen,
szürke felhők és félhomály,
hó kotol már minden fészken,
a csere erdő oly kopár.
Csillog-villog hegyek orma,
ha kikacsint a napsugár,
keserves a varjú hangja,
messze van még a derűs Nyár.
1 hozzászólás
Tetszik a versed, kellemes, téli hangulata van! A ritmus kicsit megbotlik helyenként, és a "kotol" helyett a "kotlik" lenne helyes szerintem, de ezeket az apróságokat leszámítva jó.
Üdv, Kalina