Jöhetne máris a tavaszi szél,
kínozza testem a féléves dér,
boruljon virágba a zord mező,
fakassza rügyét a kopár erdő.
Jöhetne szívembe egy kis Tavasz,
kacér ajkadról csókoló vigasz,
virágzó fákon énekes madár,
dalolja csendesen közel a Nyár!
Dalolj kismadár, emészt a bánat,
gyötört szívembe növesszél szárnyat,
hadd repüljön messze fent az égen,
szálljon boldogon, mint egykor régen!
2 hozzászólás
Gyontoru verset irtal ujra.
Szép tavaszváró vers!
ezt kiemelném benne:
" Dalolj kismadár, emészt a bánat,
gyötört szívembe növesszél szárnyat,"
különösen tetszett!
szeretettel-panka