Néma sötét, gyászos remény,
verejtékkel írott regény,
múlt és emlék gyűrött könyve,
könnyet csal mindig szemembe.
Kopár mező, feltúrt avar,
eltelt ez az év is hamar,
búval éledt minden napja,
sötét felhők morgó hangja.
Feledésbe folyt fájdalom,
múltat vissza nem akarom,
jóval kecsegtető álom,
álom marad, hiába várom.
2 hozzászólás
Szép a versed. Sajnálom, hogy ilyen szomorúan zárod. Bár nem tudom mi az álmod, azt mondom remény azért csak van, talán nem is annyira gyászos, mint abban a pillanatban láttad.
Gratulálok az íráshoz, kellemes a dallama, és átérezhető.
Delory
Köszönöm szépen kedves Delory, és örülök, hogy be néztél hozzám!
Szeretettel- szaty