Lila közmunkától az eljövetel
közel, kocsonyásodik a pillanat:
összeszedettséggel, s szent figyelemmel
a rivaldafényből bűnbánat fakad.
Fenyőágak kapaszkodnak egymásba;
keserűségből rózsaszín örömet
szerez a „hitreményszeretet” lángja
gyilkos őrületnek. Az őskövület
találkára hívja a változásra
szomjazó mostanit. Szerelem első
látásra! Egy életre szóló mese,
amelyben bőven belefér a nagyra
nőtt – sokat tapasztalat –, gyerekcipő,
mert békés istenének ölelése.
4 hozzászólás
A versed szép, viszont éppen annyira fájó is, gondolok a közmunkára.
üdv:ildi
Ritka szép ünnepi írás!
Nagyon tetszett!
Grat:sailor
Köszönöm kedves Ildikó!
A közmunkát én a liturgiára értettem, de a te meglátásod is remek!
Üdvözlettel: eferesz
Nagyon szépen köszönöm, kedves sailor!