ha majd átölel a csönd
s kizárom a külvilág zaját
elhallgat a vágy
hazaértem
vánkosom a föld
dísze egy marék tavaszi virág
odafönn nem gyötör
lila felhőbe burkolt közöny
idelenn
freud sem szól már
szétmálló testem férgek rágják
beteljesültem
8 hozzászólás
Kedves Noémi!
´diadalmas éneked´ben az elmúlást
annyira és olyan kifejezöen írtad meg,hogy
ritkán olvastam ebben a kategóriában ilyet!
A legjobbakat!
Szeretettel:sailor
Kedves Sailor köszönöm, hogy így látod.
Kedves Noémi!
Remekbe szabtad az elmúlást.
Szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Ica!
Köszönöm kedvességed.
Kedves Noémi!
Szavakkal festettél képet az elmúlásról, nagyon tetszett.
Üdv: harcsa
Kedves Harcsa mindig örülök jöttödnek.
Remek vers az elmúlásról kedves Noémi !
Tudod, ha nem látom ki az író, akkor i tudom kiírta………Noémis!!!
Szeretettel gratulálok: Zsu
Zene füleimnek kedves Zsu! 🙂