Az emberi test s maga az emberi lény lenyűgöző.
Változatosság, tökéletes felépítés, meglepetés, termékenység jellemzi s a tudat mely különlegessé teszi mind ezt… ám mennyire tesz minket ez különlegessé és nem „tébolyulttá”? Ezekről a szavakról a család jut eszembe… ámbár mostanság a „család” fogalom megszűnni látszik…
Hisz egyre több a „vad-házasság” és az „élettársi kapcsolat” míg sorsok összekötése és – az istenadta – gyermekvállalás háttérbe szorul a karrier, az anyagi biztonság-érzet mögé. Elhidegülnek az emberek, keveset beszélnek mióta egy modernebb, bár rohanó világban élnek. Ha mégis előtörne a vágy az emberi génekben, akkor is szabályozni szeretnénk azokat! Megtervezni a jövőt, a gyermeket – az akadálymentesség érdekében! Majd folytatni a munkát, tovább építeni a karriert a saját magunk által megteremetett „birodalomban”.Valószínűnek tartom, hogy a következő ötven év egyik központi kérdése az lesz, hogy: Miként fogjuk felhasználni azon képességünket, hogy szabályozni tudjuk a genetika fejlődését. A XXI. Században már gyermeket készen „legyártva” megrendelésre is kaphatunk (hát hova fejlődhet ez a jövőben?) Példának okául: eldönthetjük gyerekünk szemének színét, testfelépítését, tehetségét (???) … El fog veszni a spontán teremtés!!!
Nem szeretném, ha elveszne a gyermekvállalás ily „meglepetése”… Ez alatt azt értem, hogy ha gyermeket szeretnénk – ne úgy tegyük – hogy már tudjuk jövőbeli kinézetét, tulajdonságait, hanem szülés után meglepetés érjen bennünket, hogy: „Kék a szeme. Vékony a kis haja…” És később… tapasztalat hatására a gyermekünk kiléte…
Természetesen jogunk van tudni bizonyos dolgokat (ha úgy kívánjuk) de azt tudni három hónapos terhesen, hogy a gyermek sakkvilágbajnok lesz, az már túl megy minden határon!!! De vajon hol húzódik az a bizonyos határ, ahol dönthetünk emberi lények sorsáról. S igaz? Miszerint a cél szentesíti az eszközt?!
Mert szerintem teljes tévhitben élünk! A genetika nem játék s döntéseink kihatnak egész életünkre! Vannak, akik hibának tartják a genetikai / természeti befolyásolást…
De nincs igazuk?
4 hozzászólás
Addig, míg egy földönkívüli civilizáció sem akar minket kiirtani, én sem tartom helyesnek. Bár ha lenne ilyen a jövőben, ellensúlyozni lehetne ezt a dolgot azzal, hogy csak a legesleggazdagabbak engedhessék meg maguknak. Ez több szempontból is jó lenne: egyrészt biztosítani lehetne a vagyon folytonosságát és a jó kezekbe kerülést, másrészt nagy pénz folyna be a tudományos kutatásokba, harmadrészt, nem is lenne túl gyakori. Zsenik most is ezerszámra vannak, és a 90%-uk elkallódik úgyis.
Látom foglalkoztat ez a téma, az embertervezés. Valóban súlyos kérdések ezek, amikkel alőbb vagy utóbb, de szembe kell majd néznünk. Szerintem nem helyes a gyerek külselyének a befolyásolása.
Viszont szerintem az élettársi kapcsolat és a vad-házasság nem jelenti a sorsok összekötésének háttérbe szorulását, sőt, az élettársi kapcsolat szerintem sokkal életképesebb, mint egy házasság – legalábbis én így látom a mai tudásom szerint, és persze mindkét oldalon van pro és kontra.
Elgondolkodtató. Én sem értek egyet azzal, hogy ezentúl megtervezhessük a gyerekeinket, ez olyan szörnyű gondolat! Mintha csak valami játékot alakítanánk, ez a része ilyen legyen, az olyan… Rossz belegondolni, hogy akkor az így megtervezett gyereknek vajon maradhatnak-e érzelmei? Mert mi van, ha a szülő tökéletes katonát akar majdan a gyermekéből? Mert tudjuk: egy igazi katonának nincsnek érzelmei, akkor mi fogja meggátolni abban, hogy népirtást rendezzen? Nem jó ebbe belegondolni. Én azt hiszem, hogy csak abban az esetben lenne szabad előre belenúlni a születendő gyermek genetikai felépítésébe, ha esetleg valami olyan betegsége van, amit ezzel kezelni lehet, és akkor nem kéne két hónappal a születése után meghalnia…Remélem, még elég sokáig nem fogják engedélyezni, hogy teljesen megtervezzék a gyerekeket.
Befejezésül álljon itt egy részlet J.D. Robb- halálos származás c. regényéből:
“-Oda a vidámság- és McNab a dió helyett inkább egy rágógumit választott. – Éppen a kellemes élmények tűnnek el. Nincs többé “Ó, Harry, nézd csak, milyen aranyos a pici! Emlkészel az éjszakára, mikor azt lihegtük, hogy francba a fogamzásgátlókkal?”
….
-Az érzelmek is eltűnnek- tette hozzá kesudiót rogtatva Peabody. -Nem mondja már senki, hogy “Tőled örökölte a szemét, de az álla az enyémre hasonlít.”
-Vagy azt, hogy az orra a postásé- fűzte tovább Eve a szót.”
Na igen XD
De igazuk van… Bioetika órán egy alkalommal a zölden fluoreszkáló nyulakról beszéltünk (VALÓSÁG!!!!!) Kell ezt még részletezni?
Én ebben a fogyasztó társadalmat látom (nem) mellesleg. Nem találok jobb szót: visszataszító…
Jó cikk!